Álltál már bele úgy szeretői kapcsolatba, hogy már a legelején tudtad, hogy nem szabadna?

„[…] ide figyelj, a legenda szerint egyszer Veres Péter hosszú, nyolcoldalas levelet küldött Nagy Lajosnak Szigligetről, az írók alkotóházából. Kedves barátom így meg úgy, hogy szolgál a kedves egészséged, satöbbi, rém cirkalmasan, végre aztán rátér, az a problémája, hogy van ám itt egy nő, egy nőstény, egy sárló kanca, aki nem hagyja őt elmélyülni irodalmi fáradozásaiban, hanem csak döng körülötte, ez ügyben kérne jótanácsot. Mire Lajos a következő választ postázta: bszd meg! […]”

Vámos Miklós: Szenvedélyes emberek, Szépirodalmi Kvk., Budapest, 1985, 269. p.

Miért akarnak a férfiak mindig fájdalmat okozni a nekik szimpatikus nőknek? Jól látod már előre, hogy sírás lesz a vége, de nem te fogsz sírni, hanem ő. A nők alapból is nehezebben tudnak érzelmileg távol maradni, leginkább sehogy, max.azt hazudják maguknak is egy darabig. Te meg gyáva vagy kilépni a kapcsolatodból és amíg ő sír, ha vége lesz, te élet tovább a kis családi életed, mintha mi sem történt volna. A házasságod olyan, amilyen, de neked akkor is ott lesz a feleséged, meg a gyereked, aki betölti az érzelmi űrt, neki meg csak az üresség marad.

(Nem én vagyok az erkölcscsősz banya😂)Én simán a tiszta helyzeteket támogatom. Ha nem jó az alapkapcsolat, lehet javítani, vagy válni, de nem kell tönkretenni egy harmadik embert, aki nem tehet erről.(Tudom, ő is akarja, de ő csak a semmi és a szex közül választhat, neked meg van lehetőséged korrekt módon is őt választani.) Egyébként kérdésedre válaszolva, igen, mentem már bele. Mindig én jöttem ki belőle rosszul.