Miért maradtál azzal, aki megcsalt? És a megcsaló miért marad azzal, akit megcsalt?

Te mindent csak feketén és fehéren látsz, pedig az élet nem ilyen.

Vedd a szeretőt: ő pontosan tudja, hogy a "párja" hűtlen, hazug, messze áll a tökéletestől, mégis ő kell neki. Úgy is, hogy nem kizárólag az övé. Minden nap osztoznia kell. Kivéve ha a "párja" aznap csak a családjáé, ő pedig úgy tesz, mint aki nem is létezik.

Ez az állapot mennyivel érthetőbb? Mennyivel jobb, mint a felvállalt, hivatalosan szentesített, évek óta tartó házasság?

13 évig voltunk házasok.

Több, mint egy évig törleszkedett a volt férjemhez a kolléganője, mire sikerült rávennie, hogy ágyba vigye. Eleinte tudott nemet mondani, de idővel egyre nehezebben. Aztán még párszor szexeltek. Utána a nő megzsarolta, hogy vagy a volt férjem mond el mindent, vagy a szerető, válasszon. Úgyhogy bevallott mindent. Nálam csak akkor állt össze a kirakós, hogy miért olyan feszült hetek óta, miért van az, hogy kötelezik, semmi se jó. Hónapok óta éreztem, hogy távolodik lelkileg. A sors fintora, hogy én elkezdtem küzdeni a házasságunkért, rengeteg energiát tettem bele. Ő közben elkezdett bunkózni a gyerekkel is.

Ezen a ponton vallotta be, hogy van valakije, és nem tudja, hogy hogyan tovább. Nagyon fájt, és egyrészt azt éreztem, hogy meg tudnám ütni, másrészt azt, hogy én még mindig szeretem, és akarom őt. Ha a szívemre hallgatok, akkor megbocsájtok.

De pont azért váltam, amit te is írtál. Sose lett volna olyan, mint azelőtt. Az ő elhidegülése is hatott rám. Ami átbillentette a mérleg nyelvét, az pedig a gyerek: ő mondta, hogy menjen inkább, legalább őt se szekírozza tovább. (Tudat alatt büntette az apa a gyereket, mert "miatta nem tud válni".)

Ahogy elég jól látszik, ez a szerető nem az a nagy, mindent elsöprő szerelem volt, ahogy ő azt képzelte magáról. A volt férjem pont a vele töltött hónapok alatt jött rá, hogy velem mit veszített. Tudom, hogy ezt se fogod elhinni, de ő újra olyan szerelmes lett, mint az elején.

De nem fogadtam vissza. Lásd fent: tudtam, hogy sose lenne olyan, mint azelőtt. Pont azért tudott csalni, mert bíztam benne, hittem neki, és azt hittem, hogy ő hűséges. Nem akartam úgy élni, hogy ha korábban megy be dolgozni, biztos megint szeretője van, és ha bízok benne, akkor hülyére vesz.

Az önkínzásról annyit, hogy nincs könnyű válás. Ku.rva sokat szenvedtünk mindketten. Sokszor beszéltünk arról, hogy mi lett volna, ha nem válunk el. Egy biztos: anyagilag mindketten jobban jártunk volna.

Azt hiszem, ha egyedül maradtam volna, most azt írnám, hogy hiba volt válni, és együtt kellett volna maradni. Tudod, egy házasság nem csak a szerelemről szól. Nagyon nehéz volt hirtelen egyedülálló anyaként. Minden felelősség, munka, anyagi teher egyedül az enyém. Nincs kihez szólni, nincs kivel ötletelni, hogyan tovább, este üres az ágy... Sokszor megfordult a fejemben, hogy egy kihűlt házasságban is jobb lenne.

Aztán nem kis szerencsével megismertem a páromat. Ő az a nagy szerelem, akivel érdemes együtt lenni, és semmi pénzért nem cserélném el, főleg nem a volt férjemre, mindezek után. Így, 8 év távlatából azt mondom, hogy jó döntés volt válni. De sokszor volt olyan érzelmi mélypont, amikor ebben nem voltam biztos. A volt férjem pedig pár évente kesereg egy sort a telefonban, hogy mekkora hülye volt.

Kívülállóként könnyű azt mondani, hogy válni kell, és minek maradnak együtt. Nem te jársz a cipőjükben. Nem érzed azt, amik ők. Sokan még egy bántalmazó kapcsolatból se tudnak kilépni. Egy megcsalás meg bármennyire is fáj, de a szerelem nem múlik el tőle egycsapásra.

Mivel az élet nem fekete és fehér, így az se olyan egyszerű, hogy aki félrelép, az biztosan nem szerelmes. Lehet lepontozni, de főleg férfiak esetében. A szexuális vágy és a szerelem náluk nem jár kéz a kézben.

Nem tudom, hogy hány éves vagy, de majd ha idősebb és tapasztaltabb leszel, akkor megérted. Egy hosszú párkapcsolat sosem olyan egyszerű, hogy szeret, kíván, és kis pillangók repkednek a gyomrodban, és ha vége a rózsaszín ködnek, akkor vége a kapcsolatnak.

Ezért gondolod azt, hogy az valami negatív dolog, ha két embert a szerelmen kívül más is összeköt. Pedig hidd el, hogy egy jó házassághoz nagyon kevés a szerelem önmagában.

Megcsaltam a párom. Lebuktunk. Megbeszéltük. Együttmaradtunk.

De ez nagyon nem úgy zajlott, ahogy te elképzeled.

Nekem a párom életem szerelme, de sokáig azt éreztem, hogy ő csak úgy elvan velem, amíg nem jön jobb. Ezert is csábultam el, mikor egy férfi elkezdett udvarolni. Jólesett a rajongása, a vonzalma. Egyszerre akartam mindkettőt. Nem akartam választani.

De aztán úgy alakult, hogy egy ismerős, szerintem direkt, elszólta magát.

Iszonyú nehéz napok jöttek. Rengeteget sírtunk mindketten. Hol ő állt neki csomagolni, hol én. De többet lelkiztünk, mint azelőtt bármikor.

Megbeszéltük, hogy újrakezdjük. Talán két év is kellett, mire a bizalom helyreállt. Mindketten változtattunk dolgokon.

Igazándiból most jobb a kapcsolatunk, mint azelőtt. Eszembe sincs kikacsintgatni, tudom, hogy elveszíteném a párom. Ő is ki tudja már mutatni, hogy szeret, és minden nap dolgozunk egymásért.

Sajnálom azt a fiút, aki a szeretőm volt, nem akartam neki fájdalmat okozni. Nem ezt érdemelte. Majd egyszer talál valakit, aki viszonozza.

#18:

Erre írtam, hogy a te végtelenül egyszerű világodban minden fekete és fehér. Csak végletekben tudsz gondolkodni.

Nem te fogod eldönteni, hogy ki mit érez. Képzeld, még olyan is van, hogy valaki egyszerre két emberbe szerelmes.

Te valószínűleg nem voltál még szerelmes egyáltalán. Csak a rajongás és a szexuális vágyat ismered. Hosszú, évekig tartó, monogám kapcsolatod pedig egész biztosan nem volt még. Ez tisztán látszik abból, ahogy gondolkodsz.

Majd a korral megjön a tapasztalat.

Te valószínűleg nem voltál még szerelmes egyáltalán. Csak a rajongás és a szexuális vágyat ismered. Hosszú, évekig tartó, monogám kapcsolatod pedig egész biztosan nem volt még. Ez tisztán látszik abból, ahogy gondolkodsz.

Majd a korral megjön a tapasztalat."

De bírom az ilyen megmondó paprikajancsikat.

😂