Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerető voltam ?
Igen, az voltam, de itt kér egy kérdőjelet a kérdés után, így muszáj volt írnom.
Szóval: tavaly nyáron egy baráti sütögetésen ismerekedtünk meg, nem is volt igazán résztvevő, csak hozott valamit a házigazdának, csak én vettem át. Iszonyat gyorsan egymásra kattantunk, ilyen nálam még nem is volt. Láttam a gyűrűjét, nem is titkolta. Egy ürüggyel két hét múlva megkeresett és elindult a lavina. Igen, ez meg az vagyok, mindegy is. Iszonyat jókat...d.tunk, és mellette mindig vidám voltam. Nem hülyített, nem etetett, már első percben elmondta, hogy nem válik, mert van közös gyerekük is (két kicsi) . Bár a feleségéről nem mesélt, úgy gondoltam, csak látja, hogy valami nincs rendben, de egészen múlt hétig rendszeresen találkoztunk. Én úgy láttam, hogy időközben már elkezdett valamit érezni, bár erről nem beszéltünk, de egyre aggódóbb lett, figyelmesebb, ahogy én is. Kalandnak indult, de menet közben megismertük a másikat. Ennek ellenére tudtam, hogy meddig van az én szerepem.
Viszont múlt héten volt egy necces helyzet és a neje durván ráérzett, hogy mi van, és még engem is megkeresett.
Elváltunk levélben, elváltunk titokban telefonon is, ahol elmondta, hogy eszméletlenül sajnálja, de a családja az első, és nem szeretne hétvégi apuka lenni.
Ezt fel is fogtam, de ami furcsa, hogy jött utána egy levél a feleségétől, hogy leszek kedves elhúzni a bánatba, és, hogy a férje mindent elmondott, és jobb, ha tudom, hogy ők együtt maradnak, és állítólag azt is mondta az "ex", hogy az egész neki nem jelentett semmit
éés ezek után kaptam tőle is egy levelet, hogy sajnálja, de félreértettem (jó hosszan ) és ő csak jól érezte magát, de a feleségét szereti.
Most hogy is? Igen feldolgozom, bár valóban rosszul érint, de mi? Most jött rá, hogy a nejét szereti? Ennyi hónap után? Miközben a lebukás széléről táncolt vissza rengeteg alkalommal és írta, hogy alig várja, hogy jöhessen?
Tudom, tudom én vagyok a lyuk, ő meg a szemét, de őszintén, engem a saját oldalam zavar. Ennyi ideig létezik, hogy ennyit hazudozott? Mármint tettekkel is? Nem mondta, hogy szeret, meg nem is beszéltünk erről, nem mondta, hogy válna, sőt , és nem is kértem rá, de ahogy viselkedett.
Többször találkoztunk úgy, hogy nekem pl. épp megvolt és ő nem tudott máskor jönni a héten, de maradt, és semmi nem volt, de ettünk együtt, és konkrétan ilyen kedves férfival még nem találkoztam.
Most megkért, hogy ne keressem többet :/ Nem fogom persze, és elfogadom, de jó lenne hinni, hogy nem volt minden hazugság.
Nem ismerem a feleségét , így nem tudom megítélni hogy milyen ember, de a kapcsolatunk alatt elejtett szavakból úgy láttam, hogy neki a család a két gyerek és nem a két gyerek plusz az asszony.
Nem mondanám, hogy nem vérzik a szívem, de még jobban fáj, hogy nem tudom eldönteni nekem hazudott-e mikor azt mondta, ő ezt nem szeretné abbahagyni , de muszáj, vagy a nejének.
Jaj ez annyira tipikus. Semmilyen pálfordulás nem történt, csak mivel lebukott, az asszony ultimátumot adott neki. A gyerekek fontosak a férfinak, mint írtad, nem kockáztatna válást, inkább úgy tesz, ahogy az asszony szeretné.
Szerintem mind a két levél az asszony műve. Nyilván összevissza kellett otthon hazudnia a palinak, hogy te csavartad el a fejét, meg többet akartál, mert mégse fogja azt mondani otthon, hogy ő akart téged és továbbra is akarna, különben bukja a gyerekeit és a "családi idillt". A nő pedig nyilván nézi mostantól a mobilját, mert jogosan lehet bizonytalan bármelyik mozdulatában a kedves drága főnyeremény családapának.
Szerintem örülj neki, hogy megszabadultál tőle, mégis mit tudott volna nyújtani neked? Mással is lehet jókat szexelni és összebújni, cukiskodni, csak ennél mondjuk értelmesebb ember lesz. Kalandnak elmegy az ilyen, de komoly kapcsolatban nem tudna már bizonyítani, mint láthatod.
22. Köszönöm a válaszodat!
Eddig is ellenőrizhette, mert mindig minden levelet kitörölt.
Igazából mondanám szívesen, hogy örülök, de eleve belemenni sem így terveztem egy ilyen kapcsolatba. Elég fájdalmas, mert előre látod, hogy ha másért nem, akkor a gyerekei miatt együtt maradnak, és mindhárman élünk úgy, ahogy nem kéne, de nem terveztem érzéseket. Elég hamar jöttek.
Tudom, hogy lehet mással cukiskodni, de nyilván te se cukiskodnál mindenkivel. És az a szomorú, hogy igencsak értelmes ember volt. Humoros, kedves, olvasott, szóval még butának sem nevezném.
Többször próbáltuk lezárni egyébként menet közben, és eddig nem ment. Hát most sikerült.
25. Köszönöm, hogy leírtad.
Nincsenek önértékelési gondjaim. :)
De a mi történetünk is így indult. Mint egy szokványos ismerkedés, és én sem akartam többet belelátni, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy azért mentem bele, mert csak viccből. Már az elején erősen megfogott. Külsőre.
És szépen lassan, mint nálad, jött a felismerés, hogy ez több lehet, és tudod az is furcsa volt, hogy először azt vettem észre, hogy ő az aki közelít. Nem is igazán szavakkal, de inkább úgy, hogy egyre jobban érdekelte az életem. Itt már én is azt éreztem, hogy a kezdeti kölcsönös igen erős vonzalomtól több lett, és nálam is. De mi erről nem beszéltünk, tabutéma volt.
Nem levelezgettünk, ha a végére gondolsz. Egy szép, vagyis normális levelet írt és egy telefon volt. Utána a neje írt, majd utána megint ő, de akkor már mint egy idegen. Igen, szánalmas volt, tényleg, de őszintén, hazudnék ha azt mondanám, hogy ettől máshogy érzek iránta. És legcikibb, de bevallom, kicsit sajnálom is. Mert nem tudom mi van vele, nem ilyennek ismeretem meg, azon kívül hogy tudtam, hogy otthon egy papucs. Ha felém meg is tévesztőek voltak az érzései, felnőtt nő vagyok, egészen biztos vagyok benne hogy ami náluk most folyik nem normális. Úgy érzem, hogy még én vagyok a legkisebb vesztes, de ez így sem könnyebb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!