Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerető voltam. S most bűntudatom van. Mit tehetnék?
Igen! A történetem után lehet mondani, hogy borzalmas, amit tettem! Megismertem egy nőt a neten. Tudtam, hogy férje van mégis bele mentem. Pedig megfogadtam nem teszek ilyet. De évek óta már nem volt senkim. Így a saját szabályomnak ellentmondva, beszélgetni kezdtünk.
Aztán egyre szenvedélyesebb le már a szex is szoba került. Egyre többet és egyre szenvedélyesebben. Tudtuk, hogy nem lehetünk soha együtt. Mégis folytattuk. Tudtuk, hogy tart, amíg tart egy pont után véget kell vetni ennek. Én magam soha nem is akartam közéjük állni. Nem! Egyszerűen csak volt valaki, aki végre engem is szeretett.
Ámde egy napon. Épp egy hete miattam lebuktunk. Átkozott Véber. Ott tartottuk a kapcsolatot. Nem lett volna szabad, de aznap csak annyit írtam: Szia!
Aznap nem felett és én éreztem baj van!
Két nappal később jött és írt, hogy lebuktunk. Azt pontosan ő sem tudja, mit tud a férje, hogy mennyit olvasott. De azt mondta, ha nem vet véget ennek, akkor elválik.
S mert a nő (hiszitek vagy sem) szereti, így engem elhagyott.
Bűntudatom van, azért amit tettem. Hisz majdnem biztos, hogy szétdúltam egy házasságot. Pedig sosem akartam ezt. Sosem akartam közéjük állni. Csak azt akartam szeressenek. És most! Tönkretettem mindent! Nem! Sosem jutottunk el a találkáig. Mégis ha a férj mindent olvasott, akkor biztosan elválnak!
Miattam!
Bár jóvá tehetném! Bármit megtennék, hogy kibéküljenek! Azóta nem alszom. Nem eszem! Meg is érdemlem, ha most szenvedek…
Soha nem találkoztatok?
ne viccelj már, azért ez a virtuális szeretőség nem a kategória, hogy felkösd magad egy kötéllel.
Ne csináld tovább vele, se máskor mással. Ennyi.
Félek, hogy így is elválnak! És ezt nem akarom! Tudom furán hangzik, de azt akarom, béküljenek ki! Miért? Nem írtam, mert ez nem kisebbíti a bűnöm. De tudjátok én mozgássérült vagyok. Így még ha el is válnának mi akkor sem lehetnénk együtt! Én már az elején tudtam itt csak annyi történhet, hogy néha találkozunk, ha találkozunk. De sosem akartam, hogy elváljanak!
Ezt sem írtam, de egy ideig mi szakítottunk. Illetve hát nem irtunk egy darabig egymásnak. Akkor úgy tűnt vége. Akkor kellett volna véget vetni ennek. De gyenge voltam. Hisz olyan rég nem szeretett senki. Ha visszamehetnék az időben, ma már én magam mondanám, ne kezdjük újra.
Bűntudatom van azért is, mert aggódom, a házasságáért mégis hiányzik! Tudom, hogy nem lehetünk együtt. De hiányzik. Tudom, össze vissza csapongnak a gondolataim. De ez van! Akkor leszek nyugodt, ha valahonnét megtudnám rendbejöttek. De persze ezt sosem fogom megtudni…
Kedves hogy védetek azzal, hogy: „Ne már hisz ez csak egy virtuális dolog volt.”
De higgyétek el, ha a férje mindent elolvas, az elegendő lehet a válásra. Joggal! Ha az én feleségem olyanokat írna mint mi talán én is elválnék! Függetlenül attól, végül találkoztunk –e vagy sem! Attól még elválhatnak!
Nézd normális nő, normális háttérrel nem szexchatel idegen férfiakkal. Ez egy. Kettő: most kibékülnek, de pár hónap múlva más férfit fog chaten kielégíteni 😊 . A jobbik eset, ha férje most kidobja, de még jobb lenne, ha a hölgy szembenézne az igazsággal, h vmi nagyon nem kóser a házasságával, és elválna.
Te nem nem tehetsz róla, pont őt választottad, a hölgy felel az életéért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!