Tényleg így gondoljátok vagy csak itt könnyű másnak az észt osztani?

#9 nél a pont!

Fun fact, az önjelölt besúgókat is külön szeretem! Akik majd jóp megmondják a feleségnek. Nulla életű szerencsétlenek az ilyenek.

Én tényleg úgy gondolom, hogy a hűtlenségre nincs mentség. Ezt vallom a való életben is, nem csak itt. Ha valaki nem tud/nem akar kommunikálni, megjavítani valamit, márpedig a legtöbb megcsalás ellen lehetne tenni, akkor inkább menjenek külön aztán adios amigos. A másikat átverni, hátba szúrni és tiszteletlenül viselkedni vele ezerszer rosszabb.

Igen, egyszer csaltak meg, meg is tudtam, ki is b*sztam, úgyhogy én nem cicázok, mielőtt az lenne a kérdés.

És annak, aki azt mondja, hogy a gyereknek jobb szar kapcsolatban felnőni, mint egyedüli szülő mellett békében az még biztos nem volt A GYEREK. Merthogy én igen és nem bánom, hogy végül elváltak a szüleim. Életük döntése volt, komolyan.

Úgyhogy ha valami javíthatatlan, nem kívánnak a felek megoldást kínálni csak tengilengiznek, akkor tényleg a szakítás/válás a legjobb amit magukkal és a környezetükkel tehetnek.

* "Ha másra nem, legalább a gyerekekre gondoljatok, akiktől elvennétek a teljes családban való felnövést, és az apai biztonságot, a férfimintát"

Szerintem random idegeneknek kell gondolnia egy nem ismert gyerekre, hanem, az apának. De gondolom efész biztos, ha a gyerekén járt volna az esze miközben másban jártaja a lompost, akkor lehet fel sem áll neki. De akkor épp kellemesebb dolgok foglalkoztatták, úgyhogy ha Ő sem gondolt a saját gyerekére, akkor másnak miért is kéne?

(egy megcsalás miatt elvált szülők gyermeke)

Annyira végletekben tudtok csak gondolkodni... vagy abszolút pocsék lehet a kapcsolat, vagy a csúcsok csúcsa. A kettő között nincs átmenet.

Lehet újat mondok itt sokaknak, de könnyen előfordulhat, hogy egyszerűen csak ráunnak a felek egymásra. Eltöltenek együtt 5-10-15-20-stb évet. Együtt laknak, együtt alszanak, látják egymást szinte mindenhogyan, mindenfajta helyzetben, mindenféle állapotban... ez sajnos előbb-utóbb törvényszerű, hogy lehúzza a szexualitást.

És hát a felek (főleg a férfiak) igénylik, hogy legyen némi változatosság, némi újdonság. De nyilván nem akarnák borítani az életüket. Nem akarnának válást, évekig tartó konfliktust, pereskedést, ott a gyerek, a lakás, az életük...

Szóval kérem, ne tegyünk már úgy, mintha ezek a dolgok valami ördögtől való tettek lennének. Ilyen az emberi természet.

Ahha, tehát akkor szerinted 16 normális átverni a másikat és a háta mögött adott esetben hazavinni valami fincsi nemi betegséget is? Hány ilyen van...

Ugyan nem vagyok egy botos mamesz, hogy évtizedekről tudjak beszélni, de nem, nekem 10 év után is szarul esne és borítanék meg 50 év után is, ha a papácskám jól hátba szúrna.

Ez nem azt jelenti, hogy végletekben gondolkodom, hanem hogy számomra a hűség érték. A tisztelet jele, ami mindenkor megilleti a másikat, akárcsak az őszinteség. Enélkül nincs bizalom, nincs kapcsolat. Amiben ez nincs az egy hulladék, nem párkapcsolat.