Van itt olyan ,aki tényleg megbánta a megcsalást?Vagy ez csak egy szöveg ,mert a másik ezt akarja hallani és dolgozik a lelkiismeret ?

10# teljesen igazad van.

Én igenis megbántam. Még gimnáziumban "csaltam meg", bár csak flörtöltem a sráccal. De a párom nagyon féltékenykedős. Azóta is együtt vagyunk, nem mondtam el rögtön mert akkor pont iszonyat mélyponton volt a kapcsolatunk, csak amikor már kijutottunk belőle. Azt mondta, utólag bánja hogy nem cseszett le jobban. De nekem bőven elég volt annyi is, hogy tanuljak belőle. Csak figyelemre vágytam, nem tetszett a srác vagy voltam belé szerelmes, szóval azért főleg megbántam, mert nem érte meg. Azóta tizenx éve együtt vagyunk és hűséges voltam. 29N

A férfiak többségének rohadtul nem számít a múlt és a közös felépített élet, az "ösztönök" mindent felülbírálnak.

En nokent nem bantam meg a megcsalast. Eletem egyik legszebb elmenye volt.

En eletem legnagyobb szegyenfoltjanak tartom, hogy megcsokoltam valaki mast. Rettenetesen eliteltem a megcsalast, mert engem is minden kapcsolatomban megcsaltak. Soha nem gondoltam volna, hogy tudok ilyen meggondolatlan es aljas lenni. Elegge szetcsuszott voltam lelkileg abban az idoben, akkoriban szabadultam meg a kontrollmanias elnyomo csaladi korbol, de ez nem kifogas, csak en az onvizsgalatom alatt arra jutottam, hogy valoszinuleg emiatt lehetett. Orlodtem fel napig, majd elmondtam a paromnak es nem is probaltam gyozkodni igazabol, ele tartam a lehetoseget, hogy pakoljon, vagy pakolok en. En tenyleg megbantam es lett volna lehetosegem tovabb menni aznap a masik pasival, de nem tettem, amit a parom szerintem a mai napig nem hisz el, de ezzel semmi gond, megertem. O megbocsajtotta, ugy igazabol. Nem is hanytorgatja fel. Minden evben azon a napon meg nagyobb szornyetegnek erzem magam es neki is eszebe jut, mert aznap kiul az arcara is. Azota sem tettem ilyet es biztosan soha nem is fogok. Oszinten, tiszta szivbol szeretem a paromat es a kapcsolatunk ezutan javulni is kezdett. En is tobbet tettem bele, a parom is elgondolkozott azon, hogy lehet nem torodott velem elegge. Aztan jott egy ev, amikor o csuszott szet, mert nagyon megromlottak az anyagi korulmenyeink. O nem csalt allitolag, semmi ilyesmi, viszont kemenyen fuvezni kezdett. Aztan annak is vege lett, az utolso pillanatban, amikor mar keszultem lelkiekben a szakitasra, eszhez tert. O is elem tarta a lehetosegeket es en is megbocsajtottam, pedig borzalmasan bant velem abban a masfel evben es folyamatos lelki krizisben voltam miatta, egy idegroncs, de szerintem meg is erdemeltem. Valoszinuleg ez volt az en karmam, a buntetesem, amiert en is elarultam ot. Azota javul a kapcsolat, most mar tervezgetjuk az eljegyzest, a hazassagot es a hazvasarlasra gyujtunk. Ezt azert fejtettem ki ilyen hosszan, hogy ha valaki olvassa, aki tervez ilyet tenni, az tudja meg, hogy szerintem nem marad buntetlenul akkor sem, ha mebocsajtast kap. Nem beszelve arrol, hogy meglepoen sokkal fajdalmasabb szamomra ez, mint amikor engem csaltak meg.