Elmondjam, hogy megcsaltam?

A női sunyiskodás és kétszínűség nem ismer határokat.

Ha egy férfi csinálta volna ugyanezt, akkor alja szemét lenne :D

Ez az az eset ahol a kegyes hazugság jobb. Ha amúgy nem csalod meg, nem is tetted volna, ezt leszámítva, jó a kapcsolat, én nem foglalkoznék ezzel.

Nem javítana semmin, épp ellenkezőleg. Felejtsd el és legyetek inlább boldogok.

Te ismered a párod...

Én biztos, hogy szakítanék veled, ha ezt másvalakitől tudnám meg: soha többé nem tudnék megbízni benned, mert folyamatosan a szemembe hazudtál. Ha tőled tudnám meg, fájna, de nem szakítanék: egy 2 napos kapcsolat volt... Sokkal jobban fájna, hogy nem vagy őszinte velem. De ez én vagyok; úgy látszik, többen gondolják, hogy ebben az esetben hazudni kell. Te ismered a párod, te tudod, mi lenne vele szemben a helyes.

A 9-es válaszolóval értek egyet, ugyanezt akartam leírni, csak megelőzött.

Látatlanban mindenki könnyen dobálózik tanácsokkal, de te ismered a párodat. Én is olyan vagyok, hogy nem szeretem a kegyes hazugságokat, tudni akarok mindenről. De azzal is tisztában vagyok, hogy sajnos ezzel kisebbségi álláspontot képviselek, rengeteg ember van, aki igazából vágyik legbelül a kegyes hazugságokra még ha tudatosan azt is vallja, hogy nem, azt is csak azért akarja, hogy az információt felhasználhassa akár egy régóta vágyott szakításra, amihez csak az indok kell, akár a saját egója növeléséhez, hogy "na ugye megmondtam, mindegyik megcsal..."

Ott kezdődik, hogy valaki képes felelősen kezelni a negatív információkat is, hogy ha tudná előre a jövőjét, beleértve a halála elkerülhetetlen napját, a kialakuló betegségeit, szerettei elvesztéseit, stb, akkor sem rettenne meg, hanem azt mondaná, hogy "Tudni akarom, mert fel tudok készülni rá."