Olyan volt ismeretségi körötökben, hogy egy megcsalás sosem derült ki, sosem tudta meg az illető párja?

20-as: A megcsalás gerinctelen, akármilyen kifogást hord össze az illető. Ha van egy párom, akkor TISZTELEM őt. Ha tisztelem, akkor NEM csalom meg. Ha meg olyan rossz a kapcsolat, akkor megpróbálom megbeszélni, ha nem sikerül szakítok, aztán keresem a következőt, nem a párom mellett. Úgyhogy továbbra is undorítónak tartom ezt a viselkedést.

És soha nem csaltam meg senkit, velem sem csaltak meg senkit.

#21: Pont erről beszéltem. Annyit írtam, hogy nem fekete-fehér az egész és te fekete-fehér látásmóddal egyből megmondtad, hogy nincs kifogás, gerinctelen és egyebek. Meg azt, hogy te természetesen nem lépnél félre.

Ha van párom, akkor tisztelem és nem lépek félre. Ez sok más embernél és nálam azzal is kiegészül azzal, hogyha tisztelem, akkor figyelek rá. Elfogadom, hogy nem mindenkinél egy szintű a félrelépés és a másikra való tojás, de nem érzem úgy, hogy az én feladatom minden esetben másokat minősíteni ezért.

(28 évesen nem érzem úgy, hogy jogom van egy 50 éves, 20-30 éve házasságban élő embert elítélni.)

Ettől a "nem minden fekete -fehér blabla" szövegtől is rosszul vagyok. Apám csalta anyámat, aki egész életében mindent megtett értünk, és tudom, hogy imádta apámat...

Belebetegedett a fájdalomba , és a bánatba. Tumoros lett. Utolsó pillanataiban is azt kérte, bocsájtsunk meg apánknak.

Hát nekem ez k.vára fekete meg k.vára fehér volt.

Én voltam úgy szerető, hogy nem is voltam.

Már mindenki azt gondolta a társaságból, hogy lefeküdtünk, pedig éppen azért nem történt meg, mert a lánynak már férje volt. Az nyilvánvaló volt, hogy vonzódunk egymáshoz, de a többiek magukból indultak ki.