Elég az hogy szeretem? Együtt vagyunk,mégis magányos vagyok..

Óóó itt egy ismerős helyzet!

Szavakat én is kaptam, jó sok "szeretlek"-et. Kár, hogy tettek nem követték! Nem akartam meglátni mivel én szerettem, de aztán egyszer csak betelt a pohár az elhanyagolással, nem figyeléssel, elmagányosodással, elvárásokkal és szakítottam, utólag már látom, hogy nem szeretett, dehogy szeretett. Akkor érdekelte volna mi van velem, a véleményem, az érzéseim.

Figyeld a jeleket, a tetteket!

Voltam ilyen kapcsolatban, sajnos nagyon sok ideig tűrtem, egészen 5 évig. Én, ha a saját tapasztalatomból indulok ki, azt mondom, hogy ne várj, keress olyat, akinek tényleg fontos vagy. Persze ha szeretünk valakit, akkor ez nem ilyen egyszerű. Tudom, nekem is sokan mondták és nem ment.

Aztán mégis ... meguntam, hogy minden karácsonyt egyedül töltök, mert a haverok fontosabbak. Állandóan lemondott randik, most éppen autót szerelünk, most falat festünk ... mindig volt valami, hogy a haverokkal lehessen, én meg csak szenvedtem otthon egyedül.

Egy olyan kapcsolat, ami egyoldaló sosem szerető. Hidd el. Még te sem szereted igazán, mert egy olyan énjét szereted, amelyik viszontszeret. Nem lépsz ki, ebben fogsz kiégni, és majd ha összeköt titeket ház-gyerek-hitel, jön valaki akitől megkapod és beindul a szeretősdi.

most lépj ki.

Ne kérj, ne követelj, mert érzéseket nem lehet kicsikarni.

Ha szeretne, tenyerén hordozna