Mi a véleményetek arról, amikor egy családos embernek titkos vagy éppen megbeszélt szeretője van? Mennyire gyakori az ilyesmi?

Az a véleményem, hogy onnan kezdve, hogy huszon-, harmincéves korunk fölött sem vagyunk beoltva szerelem ellen csak azért, mert egyszer meggyűrűztük egymást, ahhoz túl hosszú az élet. Most ezt valaki vagy elfojtja és boldogtalanul, de gerincesen eltemeti magát élve, vagy meg meri élni a szerelmet és gerinctelen lesz. Kérdés, hogy mitől őszintébb ez első verzió?

Nem minden helyzetből lehet kilépni, van amikor túl nagy áldozatokkal járna.

De ha valaki szerelmes lesz, annak oka van.

A szexhiánynak is oka van.

Szerintem nem működőképes a keresztény családmodell, ezt jól mutatja a sok mozaikcsalád és a rengeteg boldogtalanság.

Ennyi álszent veréb választ...

Elhiszem, hogy vannak kirakatpárok, de a többség nem ilyen. Az átlagot X év kapcsolat után az elkényelmesedett, sörhasú lepusztult férfi/az elhízott elsárkányosodott nő várja otthon.

Legyünk őszinték:

Mi emberek vágyunk az izgalomra a szexre az adrenalinra a kalandra.

Ezt X év kapcsolat már ritkán adja meg.

Viszont sok ember nem engedheti meg magának a szakítás luxusát. Ott a gyerek. Vagy a közös lakás. A lakáshitel. Vagy csak nincs hova mennie.

Így hát a kapcsolat nyújtotta előnyökre szüksége van.

Így jön képbe a szerető.

Szerintem a szerető még mindig ezerszer jobb választás, mint a válás és egy esetlegesen magára maradt gyerek. Merthogy a gyerek keservesen meg fogja érezni a válást, arra mérget vehettek.

Én egyedül azt tartom megbocsáthatatlannak, ha valakinek szeretője van ÉS LEBUKIK.

Hányok ettől a sok álszent majomtól, akik itt prédikálnak, de a való életben semmit nem tudnak felmutatni a gyakorlatban.