Barátokkal való találkozókra is elkísér a párotok? Illetve - hogyan véleményezitek, ha egy megbeszélt találkozóra barátotok/barátnőtök a párjával érkezik?

Én ezt el szoktam különíteni. Nem viszem sem a páromat a barátaimhoz; sem a barátaimat a páromhoz anélkül, hogy a "többiekkel" megbeszéltem volna, mert azt úgy elég nagy illetlenségnek tartom.

Mivel egy barát párja számunkra mégiscsak "idegen", vagy csak felületesebb ismeretség a legtöbb esetben, nem szoktam erőltetni a dolgot.

Attól függ. Ha pl sütögetés van akkor általában mindenki hozza a párját.

Viszont mi lányok pár havonta elmegyünk egy étterembe, mivel ritkán találkozunk, ilyenkor szoktunk ömlesztve mesélni magunkról. Ilyenkor csak mi vagyunk ott. Egyszer az egyik csaj hozta a barátját (aki még kúltúráltan sem tudott viselkedni) és jól tönkre is tette az estét.

Viszont van olyan is, aki már másik városban él, ha hazajönnek és úgy találkozunk, akkor nyilván hozza a párját is, mondjuk ő normális, tök jól el lehet vele beszélgetni.

Mi külön megyünk. Én, ha pletykálni megyek a csajokkal akkor nem szoktam magammal vinni, de ha ő megy a haverokkal iszogatni, dumálni akkor ő sem szokott engem magával vinni. Mindkettőnk igényli az ilyeneket. Ez, időben olyan 2 hetente fordul elő :)

De barátok/barátnők sem szokták elhozni az aktuális párjaikat.

Persze azért közösen is összeszoktunk ülni.

En pont, hogy a falat kaparom, ha a baratnom hozni akarja a parjat a talalkozora, mikor nonstop egyutt vannak, es egesz heten egymas hazaban kempingelnek. Nem ertem, miert nem bir ki nelkule par orat, nekunk ez nem okoz gondot a baratommal, nem kell allandoan egymas hatsojaban lenni. Szerintem az lenne a normalis, hogy egy olyan barati talalkozora, ahol ott vannak a baratnok, akikkel beszelgetunk, pletykalunk, panaszkodunk, stb, nem viszem a parom. Ahogy az elozo irta, en sem ulok felette, mikor sorozni megy a haverokkal. Van maganeletunk is.

De lehet, hogy ez csak a mi beutesunk.

Attól függ. Közös barátokkal nincsen semmi akadálya, mert az mindenkinek "buli". Viszont mindkettőnknek van saját baráti társasága is, akikkel nagy általánosságban inkább külön-külön szoktunk találkozni. Nekem ők a gyerekkori barátaim, akiket már nagyon régóta ismerek, együtt nőttünk fel és jóban vagyunk,illetve a páromnak is vannak olyan barátai, akiket már gyerekkora óta ismer és közel állnak egymáshoz, mintha testvérek lennének. Nincsen senkinek sem "kitiltva" a párja és mindenki ismer mindenkit, mindenki találkozott mindenkivel, nyitottak, elfogadnak, érdeklődnek stb., stb., de teljesen más a viszonyunk egymáshoz, mert egy ezeréves barátság és egy "párszor már találkoztunk" ismertség az ég és föld. Emiatt nem biztos, hogy mindenki ténylegesen jól is tudja magát érezni, lehet, hogy pl. nincs is mindig közös téma vagy nem tudom, szimplán csak más az érdeklődési körük, személyiségük vagy valami. Ha mindenki hozza a saját barátját/barátnőjét, akkor azért általában jobb a helyzet és az egész jó szokott lenni.

Nekem alapvetően nincsen bajom azzal, ha egy barátom hozza a párját. Hozza nyugodtan, de szerintem azért jó időnként külön-külön is kikapcsolódni, szórakozni vagy legalábbis mi ezt is igényeljük a párommal. Az már picit zavar, ha valaki mindig, minden alkalommal hozza magával a barátját/barátnőjét, mert nekem az már sok. Ugyanakkor, ami tényleg nagyon zavar, az az amikor elkülönülnek és kettesben csiripelnek, nevetgélnek, nyalakodnak stb., mintha rajtuk kívül nem is lenne ott más. Ez szerintem azért bunkóság és nem értem, hogy akkor miért nem mennek el csak ketten valahova. Nem arról van szó, hogy úgy üljenek egymás mellett mint két idegen és tudom, hogy egy új társaságban nehezebb jól érezni magadat, emiatt nem is várnám el senkitől sem, hogy nem tudom mennyit beszélgessen és otthonosan érezze magát. Én is voltam már úgy, hogy órákon át bámultam a falat, mert hozzá sem tudtam szagolni a témához, nem ismertem régi sztorikat, közös poénokat és emiatt tök hülyén éreztem magam....Pont ezért próbálok én is barátságosabb, nyitottabb, kezdeményezőbb lenni, hogy az illető ne érezze magát kirekesztve, de vannak olyanok, akik kvázi önmagukat rekesztik ki, mert ki sem másznak a párjukból és ezt én nem szeretem.

Ez helyzettől függ, és érezni kell mikor jöhet a párom vagy mikor nem. Ha csak csajok vagyunk nyilván ő sem érzi magát jól vagy egyedül, minek vinném? De ha olyan a party ahol mindenkinek ott a párja, természetesen viszem magammal, elhívom vagy megkérdezem van e kedve jönni.

Szerintem ez evidens.

Hát én spec. hülyét kapok, mikor a barátnőm párja is ott van.

Persze kontrollmáinás a srác elég erősen, de gyűlölöm, hogy két mondatot nem tudok váltani a leányzóval, mert kétszer meggondolja, mit mondhat.

A párom ritkán kísér el, pl. ha neki is épp dolga van arra, de akkor is köszön a lányoknak, és megy tovább.