Véleményezitek a versem?
1:32-t mutat a kijelző, és én
szomorkásszürke szemeim szűkülő résén
a szunnyadó világra rálesni próbálok,
mint a kóbor korcs, ki a ház körül kóvályog:
bebocsátást nem várva és bizalmatlanul.
hogy megértsem, amit más oly könnyedén tanul.
hogy miért élünk most így és nem máshogy, mikor
fejemben romba dőlve hever megannyi kor,
és mind azt igazolja, szégyenem vihogva:
téveszméim voltak. de szám újra kimondja,
kihányja őket, mert ezek a gondolatok
átkarolnak amikor hátat fordítotok.
s ha én teszem meg előbb, nagyot köpnek rátok.
hamis gondolatok, ti egyetlen barátok!
Ha szerinted az a vers, amit ide írtál, akkor elég szomorú.
Nagyobb baj, hogy ez valakinek tetszik is.
Van tehetséged a versíráshoz, de az még látszik, hogy nem rég kezdted.
"szomorkásszürke szemeim" - ez kicsit giccses, túlfogalmazott, elég lenne egyetlen jelzővel kifejezni a szemek szomorkásságát (a szürke már önmagában is szomorúságot fejez ki, teljesen felesleges még utána az a "szomorkás").
"szunnyadó világra" - klisé.
Összességében pedig nekem kicsit archaizáló.
Ha "eladhatóbbá" akarod magad tenni, akkor olvass kortársakat, vagy ajánlom még a slampoetry-t, ami igazából a 21. századi költészet!
#4 Nekem kicsit, hanem nagyon archaizál. Beleesik abba a hibába, mint nagyon sok kezdő költő, hogy egy versnek úgy kell kinéznie, mintha Csokonai írta volna.
A fogalmazás teljesen korszerűtlen. Én is csak azt tudom írni, hogy van tehetséged, de olvass kortársakat!
Kérdező, ne akard "eladhatóvá" tenni magad, az olyan szomorú. Ihlet van ->-> vers születik. Hogy ki, mit ad el, vesz meg másodlagos, vagy inkább nem is érdekes.
Művészet, mint üzleti kérdés, akár a szerelem, mint üzleti kérdés = prostitúció.
Nagy ívben teszek arra a hsz.-re, hogy nagy baj, ha ez tetszik. Mindenbe bele lehet ugatni, csak nem érdemes.
# 6 Pedig egy művésznek legalább minimális mértékben alkalmazkodnia kell a kor elvárásaihoz, másképp a művészete öncélúvá válik. Petőfi sem a homéroszi eposzok stílusában írt, hanem a 19. század forradalmi-romantikus nyelvén, mint ahogy az avantgárd költőkre sem a 19. század idealizmusa, hanem az ideákból való teljes kiábrándultság volt a jellemző. A művészetnek ugyanolyan evolúciója van, mint bármi másnak, és ehhez, ha valaki közérthető akar lenni, akkor nincs mese, idomulnia kell.
7 Nem értek veled egyet. A klasszikus formák nem évülnek el, és a költőnek/ művésznek szabadsága van - nem kell valamiféle erőltetett tudományos evolúcióhoz igazodni, a divathoz meg főleg nem.
Közérthetőnek ott a napilap, a művész ihlettel alkot és jó esetben van, aki megérti, van aki nem, de ez nem befolyásolhatja. (nem biztos hogy "buta", hanem mert nem szólítja meg, ennek sok oka lehet, épp most olvastam hogy támadta Tolsztoj Csehovot - mindketten óriási írók, de barátságban is voltak, de mégis) Nem is tudja alkotás közben ezt figyelni (megéri-e?) - aki foglalkozott az ihlettel, mint jelenséggel az tudja, hogy miért. Mondják, hogy Bartókhoz beállított egy kitűnő hegedűművész és kérte írjon át egy részt, mert nagyon nehéz, szinte lehetetlen lejátszani, Bartók nem írta át, mert az úgy van. Weöres is írja egy helyen, ha alkot és közben megzavarják napokig szomorú, nem találja helyét.
És jó, hogy pl. József Attila - aki mint azt az irodalomtörténész kutatók kiderítették, többször lemásolta kézzel a verseit és azokat árulta, hogy éhen ne halljon- jó hogy nem piackutatással gyártotta a verseit, hanem az ihlet révén születtek. Erről szólnak az alábbi sorok:
Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!