Hogyan esne egy nőnek, ha a párja elmondja neki, hogy nagyon megkívánt valaki mást? És nem (csak) szexuálisan, sőt..

#12-13 vagyok - és hogyan élted meg a kísértést? ki győzött?

Először is még rád térve, kérdező: te jó ember vagy, tisztelem benned ezt a felfogást, ritka nagyon! :)

Figyelj, te ismered a feleséged, az alábbiakat mérlegeld, érdemes-e elmondanod: menyi önbizalma van, féltékeny szokott-elenni könnyen, illetve mennyire bízik meg benned, és milyen a kapcsolat? Ha egy is kiesik, ne mondd el, mert csak ártasz neki, holott nincs is akkora dolog itt.

Amit érzel/éreztél, az természetes emberi érzések, ösztönök, akármi, ami csak van és kész.

Példa: az én párom ( a férfi): én ismerem jól, és tudom, hogy ha közöltem volna vele az én ilyenjeimet (mint írtam), nagyon rosszul esne neki, és bántaná a dolog. Honnan tudom? Mert ennél kisebb dolgoknál is érzékenyen vette, onnan ( féltékenység, kisebb önbizalom).

Másrészt: önismeret. Ha már ennyitől ekkora bűntudat van benned, gondold el mi enne, ha tényleg, fizikailag megcsalnád a párod, akkor milyen bűntudatot éreznél? Valószínűleg fel sem állna a másik csajnál sem. De annyi fix, ha mégis, ótvar xarul éreznéd magad a tettedért és még jobban nyomasztana a hűtlenséged. Mert akár elmondanád neki, akár magadban hurcolod, random pillanatokban ott lebegne előtted hogy megcsaltad. Akkor is amikor épp kedveskedik neked, meglep vagy együtt vagytok, ott csücsülne a bűntudat rajtad, hogy ezt nem érdemli meg és felemészt, hogy hazudsz.

Ezt csak abból szűr le, hogy már most is itt tartasz, ráadásul már most sem áll fel.

És válaszolva is: "- és hogyan élted meg a kísértést? ki győzött?"

- Egyelőre, én... Eddig mindig megérte ellenállni.

A legutóbbi kísértés 1 éve tart: na az őrült mód vonzalom, kémia, nagyon be tud gerjeszteni a pasi,ráadásul az elküldések ellenére is próbálkozott eddig végig.. Hazudnék, ha azt mondanám 1x-1x nem volt nehéz nem belemenni, bizony piszok nehéz amikor ilyen szinten megvan a kémia.. Még rosszabb, mikor ilyen kitartóan próbálkozik is az illető..

Őszintén nem tudom, hogy mindig ki tudok-e tartani ennyire. De csak azért nem, mert a kapcsolatom nekem viszont nem tökéletes, és vannak hiányosságok, lemondások. Én nem áltatom magam, emiatt nagyon nehéz, és nem tudom a jövőre nézve biztosan, hogy megingok-e egy gyenge pillanatban emiatt. De én azt sem tudom néha saját döntésemre nézve eleve, hogy érdemes-e a kapcsolatom mellet egyáltalán kitartani a lemondásokkal, így kicsit más a helyzetünk.

Nálad viszont valamiért úgy érzem, többet veszítenél ezzel az egésszel, mint nyernél. Azt se felejtsd el, hogy messziről nézve mindig minden csillogóbbnak és jobbnak látszik, könnyű így vágyakozni. (Egyébként kis idővel lecseng benned ez az egész és kitisztul a fejed, ha amúgy sem találkoztok és nem vagytok kontaktban)

Nekem is van egy történetem. Gimnazista koromban rendkívüli módon tetszett egy lány. Kezdeményeztem is, de kiderült, hogy közben összejött a legjobb barátommal, úgyhogy elhalt a dolog. Telt-múlt az idő. Megházasodtam. Ők is, bár nem egymással. Még több idő telt el. Egyszer csak összetalálkoztunk egy, hogy is mondjam, "rendezvényen", és együtt töltöttünk több órát. Dumcsi, közös emlékek, feltámadt némi vonzalom. Később randiztunk is. Egyenes úton voltunk a megcsalás felé, ő is, én is. Egyértelműen kívántuk egymást.

Nem tudtam megtenni.

Ő még egyszer-kétszer keresett, aztán ismét elhalt a dolog.

Most jön, ami miatt leírtam:

Nem bántam meg! Nem azért, mert most féltéglával verhetem a mellem, hogy hűha milyen hűséges maradtam. Hanem mert egyáltalán nem érzem úgy, hogy lemaradtam valamiről. Tudom, hogy ez a hajó elment, de nem bánom. Te sem fogod megbánni.

A hűség is fontos dolog, de az az én dolgom, elég, ha belül vagyok rá büszke. Téged viszont szeretnélek megnyugtatni, hogy ha most van is benned olyan érzés, hogy elszalasztottál valamit, az szépen el fog halványulni, és nem fog rágni.

A másik dolog: Nem mondtam el itthon. Szeretem a feleségem, akkor is szerettem, és tudtam, rosszul esne neki. Számára ebből semmi pozitív nem származott volna, viszont érzelmileg megviselte volna. Ezen az áron nem akartam könnyíteni a lelkiismeretemen. Azt más módon mosogatom. Halványul is a folt. Teljesen tiszta persze soha nem lesz, de hát kinek tiszta a lelkiismerete? Annak, aki soha sem használja.