Szerintetek ez indokolná a megcsalást? Ti mit tennétek ebben a helyzetben?

2 éve vagyunk kapcsolatban. Imádom a párom, minden egyes porcikája így tökéletes. Mikor együtt vagyunk odaadó, kedves, szeretget, nagyon jó vele, hihetetlen boldog vagyok mellette ilyenkor.

VISZONT!!

A kijárási korlátozás alatt megszoktuk, hogy keveset tudtunk találkozni és a páromnak ez tökéletesen megfelelt. Összeköltözni még nem akar velem, de ahhoz fáradt, h utazzon hozzám, neki egyébként is szüksége van az "én idő" - re. Most kb heti 1-2 alkalommal találkozunk. Nekem ez nem elég, szó szerint szenvedek, mintha elvonási tüneteim lennének, egyszerűen belepusztulok!!! Borzalmasan hiányzik, így hatalmas űr tátong bennem. Tudja, hogy ez nekem mennyire rossz, sajnálja, hogy ezzel bánt, de attól, még nem tesz ellene, neki így a jó.

Sokszor érzek vágyat, hogy valakivel pótoljam magamban ezt az űrt. Megfordult már a fejemben, hogy keresek valakit, akivel jól érzem magam ilyenkor. Egy laza kapcsolatra gondoltam. Viszont a párom biztosan elhagyna, ha ez valaha kiderülne, viszont így belepusztulok a magányba. Ki tudja, hogy hány évet várhatok még rá, mire komolyra fordítja a kapcsolatunkat. Mindig az a válasza, hogy ne sürgessem, de évek távlatában beszél. Mit tehetek még?? Elveszíteni se akarom :(