Másnál is ilyen hullámzó a megcsalás feldolgozása?

Kezdem az elején. :)

40 felé közeledünk mindketten, 9 éve vagyunk együtt, 6 éve házasok, szinte azonnal összeköltöztünk megismerkedésünk után, 2 gyerekünk van.

Egy hónapja derült ki, hogy a férjem megcsalt az egyik kolléganőjével. Ahogyan történt: egyre többet beszélgettek, eleinte a nő mesélt sokat a kihűlt házasságáról (igen, ráadásul ő is házas), majd mivel az irodában nem tudtak normálisan beszélgetni, kitalálták, hogy reggel bemennek kicsit hamarabb, és egy parkolóban beszélgettek (férjem elmondása szerint) 5-10 perceket. Majd kétszer volt csók, kétszer petting, ebből az egyik közös. Részleteket többet nem tudok ezekről.

Miután kiderült, beszéltem telefonon, fb-on a nővel (a helyzethez képest kultúráltan) és az ő férjével is. Tőle kaptam meg néhány üzenet váltásukat, ami elég intenzív volt, több szexchattel fűszerezve. Kiakadtam, sírtam, beszéltünk rengeteget a férjemmel. Próbáltunk túljutni rajta, voltunk kettesben otthon, kettesben kirándulni, közös program négyesben a gyerekekkel, de mindig az járt a fejemben, hogy miket írtak, meg a kis jelenet az autóban...

Nem vált be a figyelemelterelés. Aztán most hét közepén valami elszakadt bennem, sírtam órákig, mondtam, hogy elmegyek, nem akarok tőle már semmit, csak a gyerekek miatt vagyok még itthon. Nem engedett, fél órás kiselőadást tartott, hogy mi egy család vagyunk, szerelemből születtek a gyerekeink, nagyot hibázott, de jó apa és férj lesz ezután, mindent megtesz, amit csak szeretnék. Ez tényleg így is van, nagyon igyekszik, nagyon bántotta/bántja a dolog őt is.

De most mondtam, hogy hagyjon, ne is beszéljünk, csak amit muszáj. Ez így megy pár napja, és azóta kicsit jobban érzem magam.

Visszatérve a kérdésemhez, egy hónapja azt érzem, hogy nem ezt érdemeltem, annyira nem volt rossz a házasságunk, hogy más nőhöz nyúljon. Máskor meg azt, hogy de megölelném, hozzábújnék, és felejtsük el mindent. De akkor beugranak a képek, hogy mit csináltak, és megint rosszul érzem magam.