Hogyan fogadjam el, hogy a barátom lánybarátja mindenben jobb nálam?

Érdemes lenne belevágnod egy önismereti tréningbe egy pszichoterapeutával. Ezek az érzések sokkal mélyebben gyökereznek benned, hogy csak úgy saját kútfőből meg tudd változtatni őket.

Azt könnyebb belátni ésszel, hogy nyilván a párodnak te jössz be párkapcsolatra, a másik lány pedig baráti kapcsolatra jó neki és itt értelmetlen a verseny, mert van akivel a baráti kapcsolat működik, van akivel a párkapcsolat. Sokszor a baráti kapcsolatok olyanok, mint egy jó testvér és emiatt egészen abszurd a gondolata is, hogy jöjjünk vele össze. Tehát azt könnyen beláthatod, hogy irracionális a gondolat is, hogy hasonlítgatod magad hozzá, különösen ilyen tulajdonságokban. Miközben az is látszik, hogy nem tudsz a párod fejével se gondolkodni, ha nem látod be, hogy miért te vagy a párkapcsolata és nem a lánybarátja az.

De visszatérve, hiába látod be ésszel, hogy alaptalanok az aggodalmaid, ezek az aggodalmak addig újratermelődnek mindig valami más formában, amíg a gyökerét fel nem tárod, és ezt nagyon nehéz úgy, ha nincs egy tapasztalt külső nézőpont, amire nagyon jó egy pszichoterapeuta/pszichológus. Sokkal könnyebb dolgod lenne, ha az önértékelésed egy jó terapeuta segítségével próbálnád felépíteni, mint ha csak próbálnád meggyőzni magad és próbálnád rákényszeríteni magad, hogy ne érezd amit érzel.

Mert bár ahogy írtam, a jelen helyzetre vonatkozó gondolataid, félelmeid alaptalanok, az érzéseidnek mégis van okuk. Csakhogy ez az ok egyáltalán nem a mostani körülményekben keresendő, hanem a múltadban, akár egészen kisgyerekkorig visszamenőleg. Így hiába magyarázod magadnak, hogy ne érezd, amit érzel, mert nem logikus - attól még érezni fogod, mert a szíved nem az agyad. A terápia abban segít, hogy ráláss az érzéseid valós okaira, így azok valami érdekes mellékhatásként egy idő után már nem fognak megjelenni az ilyen szituációkban. Teljesen máshogy fogod látni azokat a körülményeket, amitől most még sokkot kapsz. Tudsz majd úgy tekinteni a lányra, hogy nem irigyled, hanem elismered a jó tulajdonságait és eszedbe sem jut majd összevetni magaddal. És magadra is tudsz majd úgy tekinteni, hogy örömöt okozzanak a saját jó tulajdonságaid és nem lesz szükséged arra, hogy a másik rosszabb legyen nálad, hogy te tudd jobbnak érezni magad. Szóval: pszichoterápia!

Tényleg próbálj változtatni ezen. Szeresd magad!

Én voltam hasonló helyzetben. Én voltam a fiú barátja, a barátnője pedig féltékeny volt rám. Pedig mindig kedves próbáltam lenni vele. Eljutottunk oda, hogy annyit vettem észre, hogy a fiú nem köszön nekem és kerül. Szakításuk után kiderült persze, hogy a csaj megtiltotta hogy velem szóba álljon.

#13 Azért durva, hogy a haverod nem volt veled annyira őszinte, hogy ezt elmondja, ne neked kelljen "észrevenned". Nyilván már az is eléggé "érdekes" jellemre vall, ha valakinek meg lehet parancsolni, hogy koptassa le a barátait. Bántalmazó kapcsolatban szokott ez sikerülni a bántalmazónak. Szerintem a barátság az sokkal értékesebb dolog annál, hogy ennyibe vegyük. Szerelmek jönnek és mennek, a barátság meg elvileg kiállja az idő próbáját, szerintem a szerelmeknek ezt észben kéne tartaniuk, lásd a te eseted is: lehet, hogy az exével már nem áll többet szóba, de veled ismét beszél. Ellenségeskedés helyett jóval kifizetődőbb jóban lenni a barátokkal is, ha hosszú távra tervezi valaki a párkapcsolatát.

Csak sajnos az nem szokott menni, hogy valaki, akiben az rögzült, hogy ő nem szerethető, az egyszer csak rájön, hogy de. Ha már úgy "nevelte" az agyát, hogy nem szerethető, akkor az agya azokat a szitukat fogja észrevenni, felnagyítani, amik ezt megerősítik. Lásd - itt a szép és okos barátnő esete. Az agyunk képes teljesen az őrületbe kergetni a gyerekkorban rögzült "tanulságok" alapján, úgyhogy visszatérek a korábbi (#12) javaslatomhoz: pszichoterápia!

Egy jó teszt arra, hogy az ember eldöntse, szüksége van-e egy külső nézőpontból segítő vezetőre, azaz terapeutára az önismereti útján: ha úgy érzed, hogy a rossz vagy jó érzéseidet a külvilág, a körülmények okozzák - igen, érdemes belevágni egy pszichoterápiába.