Lehet, hogy rosszul látjuk, és ez lenne a normális, mit gondoltok erről?

Én értelek. Túl az általános társadalmi normákon, amibe ez belerúg én azt gondolom pszichésen nem működhet.

A párkapcsolat szentsége az emberek fejében a kizárólagosság miatt létezik egyedül. Tehát tiéd a férfi/nő, más úgymond nem fér hozzá. Ezt most értsd jól. Ettől van különleges érzése. Szerintem még a megcsalásnak magának is azért van vonzó tulajdonsága, mert bűnös élvezet, tehát nem szabad, de azért csinálod. Ha a párod nem lesz kizárólagosan a te partnered, szerintem a legtöbb ember képtelen lenne különleges személyként gondolni rá, mert onnantól csak szexuális izgalom, de nem párkapcsolat. Tehát a megcsalás sem okoz bűnös élvezetet, csak újabb szexuális izgalmakat és az illető egy dolgot fog majd hiányolni, hogy tartozna valakihez, hisz neki nincs kizárólagosság az életében, csak szexuális izgalmak. Ez persze valakinek vagy jó vagy nem, de aki a valakihez tartozás érzését keresi, annak nem működne az általad vázolt modell szerintem, akkor se ha valahogy képes lenne meggyőzni magát róla, hogy belefér a nyitottság. Én nyitott kapcsolatoknál is csak azt látom, hogy vagyon megőrzés van, de intimitás vagy összetartozás már nincs, csak a felek nem akarnak kilépni a komfortból.

3-assal egyet értek.

A nyitott nem boldogabb, nem jobb a monogámnál szerintem. Sőt, többet árthat, pont az intimitás megélése veszhet ki belőle igazán idővel. Ott is beköszön az eltávolodás.

Én úgy látom, ha nagyon általánosítani akarok, hogy 2 féle ember van.

Egyik aki nem így indul, de az a kapcsolat már egy ideje nem elégíti ki, vagy max hazudik a párjának is, magának is. Képtelen a változtatásra, boldogtalan, és ezzel kompenzál.

"És szép az elképzelés,hogy ha minden rendben van a kapcsolatban,akkor minden rendben van hűség terén is."

- Ki szerint van rendben, szerinted? A megcsalt pár szerint( aki legtöbbször vak, vagy talán ő is önző, és néhányuk nem is akarja észrevenni a párja valódi igényeit? Hány megcsalás van abból,hogy betelik egyszercsak a pohár, mert épp a másik igényei szerint zajlik az életük. Szerintem ez nem fekete-fehér, és sokat lehetne fejtegeti, ha mélyebben akarod boncolgatni.. Minden esetre akik nem így tervezték, ott nagy arányban ez nem igaz, ha az a kapcsolat VALÓBAN ( nem szerinted, és nem a másik szerint) jó és kielégítő, akkor igenis kevesebb esélye lesz a megcsalásnak, nagyobb eséllyel áll ellen a kísértésnek. HA az a kapcsolat jó. NEm azt mondom, hogy minden esetben, de ott jön képbe a 2. típus:

A 2. akinél másiktól teljesen független a megcsalás, ő eleve csak és csalni fog így is úgy is. Ő nem monogám, ő nem tartja rossznak, sem erkölcsi sem más szempontból hogy mással is szexeljen a párján kívül. (Ezt is fel lehet egyébként ismerni, ha valaki tényleg figyel a másikra és és jó az emberismerete). Van ilyen, őt valóban el kell fogadni, ő szórni is fogja a magvait mert szeret szexelni és kell az újdonság,ő nem látja értelmét a hűség láncának.

Te melyik vagy?

A te kérdéseben is észrevettem egy apróságot:

"Lehet, hogy rosszul látjuk, és ez lenne a normális, mit gondoltok erről?"

- KI az a "MI"? :) A párod gondolja így valójában? Az embernek általában van önálló gondolata, te vagy tisztában az elveiddel, az értékrendeddel, neked kell tudnod, mi a jó neked, mert sokszor még a párod sem fogja tudni.

Nekem amúgy az a bajom a nyitott kapcsolattal/házassággal, hogy nem igazán boldogságból történik, nem tudom te hogy látod.. Tehát nem a legnagyobb happy közben, és nem úgy, hogy jaj de szipi-szuper minden, hanem pont hogy egy megszokott görcsös valami megtartása, vagy egyéb érdekekből való megtartása ( vagyon, gyerekek, kényelem, a langyosmegszokás, stb). Tehát már eltávolodtak, de lépni félnek, bent maradni sem a legjobb így, hiszen hiányzik valami, így marad ez a köztes megalkuvás.

Lehet ezt szabadságnak is hívni, de őszintén, ha annyira szeretjük, miért nem elégít ki a másik teljesen, miért keressük mellette az újat? Ha szabadságot akarunk, nem lenne egyszerűbb akkor barátként meglenni, és közben valóban mindenféle kötelesség, megfelelés, alkalmazkodás, lemondás stb nélkül, valóban szabadon élni és csinálni bármit, ismerkedni kötetlenül, szexelni kötetlenül, amit szeretnél? De hát a kényelem, hogy este mikor hazamész, van kihez szólni közben..

Hát nem tudom, én is gondolkoztam már ezen a kérdésen, de kb 1 előnye és sok hátulütője van. De érdekes téma, szívesen meghallgatnék olyan párokat, akik mondjuk 10+ éve így élnek ( miért döntöttek így és milyen a kapcsolatuk: milyen volt, és milyen lett azóta- ha még együtt vannak.)

# 5

Áh, értem már, hogy értetted.

Igen, a legtöbben inkább elvárJUK a hűséget. :) Részemről ha valóban igazán jó lenne kapcsolat, én nem kockáztatnám. ÉS itt nem a lebukásról beszélek, hanem a jó kapcsolatról, intim kötődésről, félnék, hogy mások ezt megbontanák, ami van. Nem tenném ki ilyennek.

Persze nem vagyunk egyformák, te ilyen vagy, ezt is el lehet fogadni, valóban nem mindenki monogám. És akkor a nyitott kapcsolat lehet egy jobb alternatíva is. De a saját világunk/gondolkodásunk sosem prezentálja vagy fedi le a teljes emberiséget, tény, hogy többség elvárja a hűséget.

Meg másik kérdés, hogy téged zavarna-e, ha barátnőd, vagy jövőbeli barátnőd időnként mással (is) szexel.