A fiatalabbaknál mi ez a kifogás, hogy "nem kell aggódnod miatta, bátyámként/húgomként tekintek rá"?

Hallottam, átéltem. Azért, mert pl én nem nézném jó szemmel ha a pasimnak egy olyan lány barátja lenne akivel 0-24-ben együtt van. Ilyenkor találták ki a pasik legtöbbször, mert ugye nem én vagyok az egyedüli lány aki nem szereti ezt a dolgot, hogy "jajj hát olyan mint a tesóm "...

Persze ez a nemek felcserélésével ugyan az!

Véleményem? Gusztustalan... És pofátlan.

Álljon elém, és mondja el, hogy jó barátok. Megértem és ennyi. De akkor ne ölelgesse, puszilgassa meg szivemezze és ne találják ki, hogy ide meg oda mennek minden nap, kimondott kettesben. Ennyi

1, Nem csak a fiatalabbaknál, hanem az időseknél is él ez a szöveg.

2, Ha van 2 olyan lány barátom, akikkel évekig egy iskolába jártam, együtt is aludtam velük és tényleg olyanok, mintha a testvéreim lennének, akkor mégis mit mondjak? Hazudjak valami kamu szöveget?

3, Nem, az esetek többségében nem az "olyan, mintha a testvérem lenne" szövegű emberekkel lépnek félre a kapcsolatokból. Attól, hogy neked pont ez szúrja valamiért a szemed és sarkítasz, nem ez lesz az általános.

Hallottam ezt a kifogást és igazat adok. Ugyanakkor hiszek a fiú-lány barátságban.

Elmondom a véleményem és a tapasztalatom a saját fiú barátaimmal és a saját kapcsolatommal. Nekem is vannaj fiú barátaim, akik miatt aztán tényleg nem kell aggódnia senkinek. Szingliként éjszakákon át dumáltunk egymással, játszottunk, éjjel nyaranta gyakran sétálgattunk egy üveg borral, stb... Megosztottunk egymással mindent. Aztán megismertem a párom.

A barátság maradt, de a szokásaink megváltoztak. A fiú barátaimmal soha nem mentem már el kettesben éjszaka, nem vágytam rá. Gyakran beszélünk, játékokról, fiomekről, edzésről, semleges dolgokról. Elmondhatja nekem a lelki gondjait, számíthat rám, de tudja ő is és én is, hogy csak tanácsot tudok adni és nem kétheti tőlem azt, hogy tegyem tönkre az életem másik részét érte. Ahogy akkor sem ugrottunk egymásnak, mikor munkában voltunk vagy tanultunk, úgy akkor sem ugrunk egymásnak, ha a párunk mellettük alszik vagy együtt vagyunk. Szerintem ezt egy barát megérti. A párom lett az a személy, akinek én kiöntöm inkább a lelkem, ő tud mindenről elsőnek, a barátaimhoz már szelektívebben érkezik az információ... Csak a nagy dolgok. Van, hogy találkozunk, ha fontos, akkor egx ebédre például munka közben, de ha a társasága kell, akkor inkább áthívom hozzánk és együtt szórakozunk a párommal és a többi barátunkkal. Nem dumálok vele egész nap, nem érek rá egész nap és ő sem. És úgy gondolom, attól igazi barát egy igazi barát, hogy ha családom van (akár gyerekkel, akár gyerek nélkül), megérti, hogy az egy más élethelyzet és nekem már nincs kedvem elcsavarogni, van társaságom esténként és az érzelmeimet egy másik, közelebb álló személyen vezetem le. Mert a barát/barátnő törvényszerűen közelebb áll az illetőhöz, mint a baráti értelemben vett barát vagy barátnő. Sok barát ezt úgy éli meg (nálam is volt ilyen), hogy elveszít. Volt, hogy én is kicsit így éltem meg fordított esetben. De ez az élet rendje, úgy gondolom és egyáltalán nem veszteségről van szó, mert én ugyanúgy ott leszek neki a magam módján.

A párom nem féltékenykedett soha, nem volt konfliktusunk soha, talán pont azért, mert én magamtól éreztem ezt helyesnek, hogy így kezeljem a barátságaimat, főleg ellenkező neműekkel. És úgy gondolom, ezen a ponton fölösleges ez az "olyan, mintha a testvérem lenne" duma. Nem kell ezt erőltetni, a hülye is látja, ha egy barátság nem úgy működik egy kapcsolat mellett, hogy az ne legyen rá destruktív. És aki kicsit is szereti a párját, maga látja be, anélkül, hogy "az a szemét követelné a barátság megszakítását" (ami egyébként eredménytelen), hogy igenis másképp kell viselkedni a barátoddal és a párod kell előtérbe helyezni.

Van az a duma, hogy bros before hoes és sis before dicks, de most komolyan, az ember párja, akivel azért messzebbre tervez, nem ez a kategória. Vele költözöl össze. Vele lehet családod. Vele leszel úgy igazán együtt, jogilag is, amennyiben bejegyzett élettársak vagy házastársak vagytok. És ezt akkor kell elkezdeni, mikor erre a célra szánod, nem az esküvő napján. És a barátod ezt totálisan meg fogja érteni, ha igazi barát. De ha szarbaveszed annak a véleményét és érzéseit, akivel együtt kellene működnötök, akkor holtziher, hogy félre is fogsz dugni vagy azzal melegedsz össze, akihez a vélt igazságtalanság miatt menekülsz előle. A "nem kell miatta aggódni" pajtidhoz.

Szóval ennyit erről. Ezért van az, hogy ha valakinek az életében exet vagy gyanús "barinőket" látok és nem kezd el az illető a kapcsolatunkra fókuszálni, ahogy én is teszem, hanem úgy él, mint egy szingli, köszönöm, inkább lépek.

Ez nem csak tini szinten okoz gondot, hanem később is. Van, aki hisz az ellenkező nemű barátságokban és tudja is úgy kezelni. Van, aki nem és örökké gyanakodni fog.

A barátságokat kell tudni a helyén kezelni és nem átlépni a határt, ehhez kell egy érettségi szint, talán emiatt is látod azt, hogy az összes "bátyó", meg "hugica" inkább szerető a tiniknél.

Nem állítom, hogy a felnőttek mind helyén tudják kezelni. A nap végén az számít, hogy olyan emberrel tudsz egy párt alkotni, aki hasonlóan áll hozzá ehhez a témához, ahogy te.

Én olyat is tudok, hogy valaki az exét hívta bátyusnak vagy a titkos szerelmét..

Ezek az emberek általában egykék, és fogalmuk sincs a valódi testvéri viszonyról(ahol a felek általában kiakasztják egymást) csak a filmes nyálas kamutesóság van meg nekik. Egyedül érzik magukat és családot építenek maguk köré, de mivel ez nem valódi, ezért kialakulhat nemi vonzalom mindkét irányba.

Nekem is van fiú haverom-baràtom, egy volt vagy 10 évig, egyik felükkel el nem tudtam volna képzelni intim viszonyt(ők velem igen) másik felükkel viszont igen. Na nem mintha vágytam volna rá, de nem volt sosem teljesen kizárva. Igazából az a barát, aki kicsit sem vonzó számodra, ideális barát lehet, de ha helyesnek tartod, akkor már annyi a dolognak. Aztán van olyan is, hogy vonzódsz hozzá, de elnyomod a józan eszeddel, és évekig nem történik semmi, de ez sem őszinte barátság. Nem tudom, nekem az érzelmi közelséggel jön a szexualitás is legtöbbször.

Egyik exemnek volt egy lánybarátja, csinos volt nagyon a lány, elég féltékeny is voltam, persze igyekeztem nem nagyon mutatni. Nem jött be a viszonyuk, volt, hogy fél évig nem hallott róla az exem, csak rövid szöveggel lerázta a csaj(pasija volt), majd mikor a kapcsolat véget ért felerősödött a barátság, sokat beszéltek/találkoztak. Szerintem nem barátság, amikor a másikat csak akkor igényled nagyon, ha nincs jobb, én a lány barátaimmal találkoztam és beszéltem rendszeresen a barátom mellett is.