Férfiak! Ha valaha félreléptetek, mi volt a kiváltó oka? Lebuktatok? Milyen okok miatt döntenek az emberek megcsalás mellett?

Nehéz ezt egy, a jellemóriás kamaszok uralta oldalon elmagyarázni. Nekik a megcsalás az megcsalás, nincs mentség. Idővel majd megtapasztalják az élet egyéb területén (is), hogy az ember úgy van összerakva, hogy belegárgyul, ha egy helyben kell toporognia. Még akkor is, ha felért a csúcsra, és éppen a csúcson toporog. Haladnia KELL! Akkor is, ha csak lefelé vezet minden út.

Önmegvalósítást hajszoló kamaszkoromban ezt is írtam valahol:

Szomorú ember az,

aki felért a csúcsra,

Mert lefelé vezet

annak minden útja.

Ami a lényeg; még azért is történhet megcsalás, mert évtizedek óta túl tökéletes minden.

Szia ez komplex dolog. Egy kapcsolatban ket ember van. Nincs olyan hogy csak az egyik fel hibas.

Altalaban a ferfiak azert lepnek felre mert az asszony szexualisan nem izgato szamukra ennyi. Lebukni a leg bagatelebb dolgon tudnak. A nok tobbszor lepnek felre csak ezen a teren okosabbak. Az ok naluk is hasonlo. Erzelmi vagy sexualis teren nem kapjak meg azt amire vagynak. A parjuk nem izgato szamukra stb. Mindig a legegyszerubb az ok.

Hogy mit tehetsz hogy elkeruld? Jo kerdes.. erre nincs valasz. Habitus kerdese mindig. Legyel a parodnak izgato, erzelmileg is ne csak fizikailag.

Ha rendszeresen felre lep akkor viszont jobb lenne egy uj partnert keresned. Vannak olyan emberek akik erzelmi teren sivarak s talalj valaki olyat aki olyannak fogad el amilyen vagy. Ennyi. Ha nem vagy boldog ne legyel kenyszerbol egy kapcsolatban. Kulonben kesobb nehezebb lesz elszakadni.

Ilyenkor olyan furán érzem magam, hogy férfi létemre sosem csaltam meg egy párom sem - pedig lett volna rá lehetőségem.

Mintha valami ufo lennék komolyan :)

A kérdés nagyon jó, mert ugyanezt a kérdést teszik föl a megcsaltak milliói, sőt a fejlett nyugati társadalomban százmilliók is! Ugyanakkor a válasz erre roppant egyszerű, sőt az előbbi megjegyzéshez képest ellentmondásos, azaz a válasz: "A kérdés rossz!"

Mert nem okokat sorol föl senki, hanem ürügyeket, kimagyarázásokat, amelyek a padlóra került, megcsalt felet meg még jól a földbe is döngölik. Igen, a megcsaltság fájdalmas, sőt az egyik legfájdalmasabb pszichés érzés, de ez csak annak egyértelmű bizonyság, aki már átélt ilyet. A megcsaló fél pedig csak jelentéktelen semmiségként fogja fel.

Ha azt a felmérést vesszük alapul, amelyben ugyanezt kérdezték meg, és számos lehetséges indokot soroltak föl megjelölésre, akkor a férfiak többsége bejelölte ezt az indokot is: "Azért, mert egy idő múltán úgy éreztem, hogy nem egy nő, hanem egy férfi mellet élek, és én egy nőre vágytam!". Súlyos kritika ez az 50 éve kirobbant, és a fejlett nyugaton végigsöpört forradalom Feminizmus ágának, amely a helyes célok (egyenjogúság, egyenrangúság, egyenértékűség) megvalósulása helyett az egyformaság felé torzult, és szétzilálta a nemiséget. De ugyanekkora károkat okozott vele együtt a Szexforradalom, felszabadítva az értelmes korlátokat is. Ma mindenféle pánikkeltéssel akarják eltakarni azokat a problémákat, amelyeket ez a folyamat 3 generáció alatt - tehát nagyon hosszú távon - generált. Pedig J. D. Unwin még 1934-ben kiadott egy kutatási eredményt, amely ugyanilyen katasztrófát a történelemben 15 társadalomban következetesen ki lehetett mutatni. Csak három generáció kellet, hogy egy-egy felvirágzott civilizáció ugyanettől megállíthatatlan hanyatlásba, majd pusztulásba kerüljön. És soha nem hanyatlott civilizáció semmi mástól, de ettől mindig!

--------

A "rossz" (ám mégis jó) kérdésre azonban van egy jó válasz is, amely az alábbiak elolvasása után érthető meg.

A helyes kérdés az lenne, hogy mitől nem fogja (sőt nem tudja!) megcsalni a társát se a férfi, se a nő. S ebben az elmúlt pár évtized kutatásai megdöbbentő eredményt szolgáltattak. Igaz, mindezek szemben mennek azokkal a széles körben elterjedt hiedelmekkel, amelyeket meg a média minden percben a nyakunkba ömleszt, noha nincsenek tudományos alapjai.

Aki a garantáltan boldogtalanságba fulladó élete helyett egy olyat akar választani, hogy megöregedvén azt mondhassa el: "megérte", az egy - a 80-as évektől - kipróbált, biztos utat jár, s nem dől be a "mai világ" hamis, és be nem teljesülő ígéreteinek. Ennek alapja az, hogy bebizonyosodott: az ember egy monogám lény, amely monogámiáját (azaz éppen a hűségét) nagyon könnyen el tudja - visszaszerezhetetlenül - veszteni. (Az elvesztés azzal jár, hogy miatta egész életében önuralmat kell gyakorolnia, mint pl. az erős dohányosnak azért, hogy soha többé ne gyújtson rá).

Tehát:

1. A rendkívüli csábítás ellenére nem kezd gyerekkorban párkapcsolatokban gondolkodni, hanem kivárja a kb. 20 éves kort, amelyben éretten tud dönteni. Igyekszik magát távol tartani a ma divatos izgató lehetőségektől, amelyek kíméletlenül beszippantanák, és nagyon hosszú távon komoly utóhatást eredményeznek.

2. Érett fejjel keres ebben a témában hozzá hasonló társat (aki ugyanezen az úton jár), és sok beszélgetésben megismervén egymást eldöntik: "egymáshoz valók-e?" Erre - ha nincs köztük szex - 4 esetből ma 3-ban a NEM a válasz (és fájdalommentesen lemondanak a közös életről, s új társ után néznek). Ha lett volna szex, akkor a válasz mind a 4 esetben IGEN lenne (ez a szex hatása), és évek múlva bukik ki az igazság, ám a boldog jövő elszállt, vagy nagyon nehéz lesz.

3. Ha a válasz IGEN, akkor mindketten örökre(!) elköteleződnek egymáshoz úgy, hogy ezt mindketten tudják is a másikról. Ez régen könnyen ment, ma a válás lehetősége tönkre vágta ennek a formai módját.

4. A közös életre felkészülten - ami egy hosszú folyamat lenne gyerekkortól kezdve elsajátítani - tudják, hogy ez mindkettőjük számára egy sok-sok ismeretet igénylő, s küzdelmeket is tartalmazó együttlét lesz, amelynek egy nagyon fontos eleme a szex, anélkül nagyon nehéz is lenne, de így monogám állapotban a hűség szinte automatikusan teljesülni fog. (erről, azaz az oxitocin hormonunk hatásáról hosszasan lehetne értekezni, és arról is, hogy pont ez a hormon az, amely poligámiában, tehát az első szexkapcsolatot követően a további társainknál hogyan hiúsítja meg a boldogságunkat).

Monogámiában csak egyetlen egy, jól meghatározott személyhez kötődünk, de ahhoz nagyon erősen, s ez a kötődés az, amely az évek múltával is fenntartja az egymás iránti vágyat, s nincs szükség máik partnerre, még akkor sem ha nagyon vonzó. Ugyanis ezt az ösztönös vonzalmat feszélyezetté, idegenszerűvé teszi egy másik partner testének közelsége.

Poligámként a szex már nem egy személyhez, hanem bármelyik másik partnerhez is vonz, a feszélyezettség eltűnik, a megcsalás könnyűvé válik. És az oxitocin kötődést biztosító hatása is széttöredezve érvényesül. A kötődéseket nem tudjuk elfelejteni, egy életre szólnak, és az értelem felett állnak.

Tehát a válasz: Ha valaki félrelép, annak a kiváltó oka az, hogy nem az előbbiekben vázolt utat járta be, hanem hamis hiedelmek nyomására kullogott a "mai világ" csordájában.

- Kisértés mindig van.

- Lehetőség is.

Van aki megteszi, mert részéről belefér.

Ennyi a képlet.