Nők, ti mit éreztek, amikor megcsal a párotok? Mit éreztek, mire gondoltok? A lelki, érzelmi állapotok érdekelnek.

Nem volt ilyenben részem, de valószínűleg azt érezném, hogy senkiben nem bízhatok és senkire nem építhetek jövőt magamon kívül. Valószínűleg kihúznám az életcéljaim közül a családot, így is erősen bizonytalan vagyok benne, hogy kitegyem-e magam annak, hogy gyerekkel megaláznak, mert szülés után nincs elég szex és otthagynak egy kipihentebb, fiatalabb nőért. Igyekszem állat helyett emberrek házasodni, valószínűleg úgy nem lesznek kételyeim.

A másik oldalról meg szégyellném magam, hogy egy szexmániás, kommunikálni képtelen, konfliktuskerülő ösztönlénnyel jöttem össze, akinek a farkán kívül semmi sem szent. Egyszerűen magamat utálnám és nen azért, mert nem voltam elég jó, hogy megtartsam, hanem azért, ami miatt akkor is szarul érezném magam, ha a párom egy állatkínzó vagy egy gyilkos lenne. Hogy egy ilyen alja férget hogy tudtam értékesnek tartani és miért nem választottam egy olyat, aki nem értékeli ennyire túl a szexet.

Engem életemben 1xer csaltak meg és azt is sejtettem...

Nem volt ez egy hú de jól működő kapcsolat. Az is lehet csak a megszokás tartott mellette. Így mikor éreztem hogy valami nem oké... Az üzeneteit át nézve rájöttem, hogy előző nap amíg dolgoztam negcsalt a saját lakásomban.

Hogy mit éreztem? Egy borzasztó nagy kő esett le a szivemről hogy igazam volt és végre van egy nyomós indok ami miatt kidobhatom mert eddig nem tudtam megtenni...

Mérges is voltam de leginkább magamra hogy hagytam átverni azt a hülye fejem és még ki is használt amivel tisztában voltam mégis hagytam neki.

Tudtam hogy nem egyszerűen akarom kidobni hanem bosszúból borzasztóan szeretném megalázni... Így alig vártam a reggelt hogy felébredjen mellettem miközben én már mindent tudtam de csak a bosszú hajtott.

Az ember ilyenkor leginkább magára mérges hogy vak volt és hagyta magát megvezetni.

De ezt mind máshogy éljük meg. Helyzettől is függ kivel mi történt pontosan. Velem ez történt.

Csalódottságot, hányingert, dühöt, szomorúságot és megalázottságot. Egyfelől úgy éreztem magam, hogy simán belevágnám a nagykést a hátába vagy valami hasonló. Másfelől szégyent, hogy hogy egy cigány svájci prosti kell neki mellettem, míg én egy diplomás, intelligens művelt nő vagyok. Ráadásul ő nem csak szexelt, de valóban viszonya volt a nővel/nőkkel, több időt töltött vele, smacizos fotók stb. Plusz undort is hogy ugyanaz a farok járt bennem mint a nőkben. És hát persze iszonyú szomorú voltam, hogy ami volt köztünk az nem igazi, hazudott és valószínűleg nem is szeret igazán, hogy amíg velem volt vajon addig is ezekre a nőkre gondolt vagy rájuk vágyott. Szóval elég rossz érzés volt, de az undor sokat segített, hogy látni nem akartam. És nem volt étvágyam sem, de annak örültem mert legalább fogytam pár kilót. Ahogy kibeszéltem magamból a dolgot úgy párolgott el a mérgem is stb.

De nagyon nehéz lesz bárkiben megbízni.