Mi a francért képtelen ennyi ember elmaradni a valagán?

Talán mert a legtöbb ember önbizalomhiányos,lelkileg sérült,feldolgozatlan sérelmek,gyerekkor,kapcsolatok,exek tömege és ahelyett,hogy azon dolgoznának,hogy ezt kijavítsák inkább pillanatnyi visszacsatolásokkal,játszmákkal,megcsalással enyhítik a belső feszültségüket,fájdalmukat,bizonytalanságukat.

Én is rengeteg megcsalást láttam és tudok is. Igen főleg a családos emberekre jellemző ez.

Vagy megtanuljuk elfogadni,hogy a párunk tuti félrelép vagy próbálunk boldog tudatlanságban élni vagy örök remete élet.

Sokakban benne van/marad a vadászösztön, az új utáni vágy.

Másoknak a kapcsolatukból hiányzik valami, amit kívülről pótolnak.

És vannak, akiknek sok a szabadidejük és a feles energiájuk.

Egyetértek: van, akinél a vadászösztön és van, aki hiányol valamit a kapcsolatából.

Még egyel kiegészíteném: még nem kínlódott eleget - nem volt évekig magányos vagy nem vágták át úgy, hogy a fal adta a másikat. Talán jobban megbecsülnék azt, aki mellettük van.

Szerintem meg akit ilyen inzultusok érnek lépte nyomon munkahelyen ,ismeretségi körben az vagy félreérthetően kommunikál vagy néha még a csipkelődő megjegyzéseket is komolyan veszi, ami hallásra ugyan ajánlatnak tűnik de esetleg csak viccnek szánják.

Nekem is tettek már ajánlatot, de nem úton -útfélen állandóan.Ha így lenne ahogy te írod én magamba is keresném a hibát kicsit, nem e vagyok túl közvetlen, túl kedves, túl bizalmas bármi..amit más félreérthet.

"...van, akinél a vadászösztön és van, aki hiányol valamit a kapcsolatából."

Az a baj, az emberek 90%-ának soha nem lesz jó semmi. Élnek, a mának élnek, ahogy ismerősöd is írja, élvezni kell az életet. Felelősség = 0, "én ott se vótam". Leszrom hozzáállás, de belül meg rohadnak. A nők rikácsolnak, elválnak mondvacsinált indokkal, vagy csak egyszerűen válnak, a férfiak félreknak, mert semmi se jó, mindig az kell ami nincs. Magukba nem néznek, mit tettem én azért h jobb legyen? Mire vagyok képes? Ki vagyok? Mit akarok? Élvezetek hajkurászása is unalmas 1 idő után, mert ha nincs mihez viszonyítani, akkor unalmas lesz az is. Még több kell, de sosem lesz elég jó. Nőknél vannak látható jelek, lásd egyik fószer se érhet már fel hozzá. Mindenkinek kevés lesz a pénze, a szabadideje, a külseje őnagyságukhoz. Férfiaknál már olyan hazugságokat hirdet magáról, ami max álom (autószalonba fotózkódva az új alfa rómeóval), vagy a hüdematchó előadások. Fele nem igaz, de hát mit számít? Higyjék csak h "de jó nekem", "falom az életet". Ahogy telik az idő, egyre jobban elhatalmasodik ez az érzés rajtuk, s valójában nem is az a bajuk, hogy semmi sem jó, hanem h önmaguk nem jók önmaguk számára, s másban keresik a megoldást. De a megoldás nem lesz meg, hiába flörtöl 20személy egymással. Ezeket hívom pillanatembereknek, mert a tökök/pnájukon kívül más nem érdekli őket. Egyébként az állatok is így viselkednek, tüzel, a másik megérzi, meghágja azt jóvan, egyébként meg nem csinálnak semmit, csak várják a "gazdit". De itt emberkről (lenne szó). Sajnálom, ilyen az átlagember mint amit leírsz. Te ne legyél ilyen, légy önmagad.

A látszatemberek, akikről írsz. Egyre többen vannak - kívül a csillivilli - igen, az autók, hölgynél a kötelező műszempilla, a pálmafa alatt fotó a fészbúkra "chill" utána ezer emoji...

belülről meg rohad a kapcsolat és maga az ember is.

A kirakat a fontos, semmi más.

Ők tudják.

Amúgy nálam is elég sokan bepróbálkoznak finoman és nem finoman, láthatóan esélytelenek is (mondjuk 20 évvel idősebb nálam a pali és egy malac de teljesen mindegy a külseje) úgy is, hogy nemrég költöztünk össze a kedvesemmel. Igaz, finoman, még nem kiabálhatsz rá, nem boríthatsz asztalt, hisz ő semmi olyat ugye nem bántottalak meg... csak állok ott mint a hülye a célzásai kereszttüzében. És baromi kellemetlen.