Mit tehetnék, ha nem tudok monogámiában élni?

Későn kezdtem a férfiakkal való ismerkedést. 20 éves voltam, amikor párom lett és 22 voltam amikor először volt intimkapcsolatom. Azóta 2 év telt el és nagykanállal habzsoltam a férfiakat. Kicsit olyan mintha hirtelen szerettem volna bepótolni mindent.

A jöttek egymás után szünetnélkül a párhónapos "kapcsolatok". (Leghosszabb 11 hónap volt) De úgy igazán sosem bírtam 1 férfi mellett, így mindig kellett még egy, akivel csak beszélgettem. Esetleg néha elmentem vele ide-oda (kiegészítések voltak). Volt olyan, hogy egyszerre 2 kiegészítő is volt.

Az utóbbi 11 hónapos kapcsolatomban nagyon nagy teret kaptam - utólag visszagondolva nem szabadott volna. A páromat kezdetben hetente egyszer láttam és 2 naponta írt, hogy "mi újság". Nem mondanám szoros érzelmi kapcsolatnak, inkább azon volt a hangsúly részéről, hogy valaki legyen mellette. Sosem kérdezte, hogy hova tüntem el 3 óra hosszára. Ekkor romoltam el igazán. Vele párhuzamosan találkozgattam és ritkán le is feküdtem egy srácokkal (mai napig nem tudnak arról, hogy közben párom volt. Szeretőim többsége úgy gondolja, hoy mi egypárt alkottunk. Közben volt 1-2 randim is másokkal. Olyan is volt, hogy 1 nap több randi és közben végig írtam a többi férfinak akivel kavartam.

Ha a csók megcsalásnak számít akkor összesen (11 hónap alatt) 8 férfival. Szex 4-gyel volt összesen.

Sose volt lelkiismeret furdalásom. Ő boldog volt velem és mindenki más is akivel kavartam. Ha már láttam azt hogy romlik a szeretői viszony. Szépen elhagytam. Mai napig nem tudják, hogy foglalt voltam. Így senkinek sem sérült a lelke

Egy szeretőmmel voltam őszinte, akinek elmondtam hogy kvázi nyitott kapcsolatban élek. Ő belement a szeretői szerepbe. Így utólag visszagondolva 2 teljes értékű párkapcsolatom volt párhuzamosan. Mindegyikkel volt intimitás. Viszont a szeretőmmel több program és szorosabb érzelmi kapcsolat volt. A szeretőm állandóan azt akarta elérni, hogy a teljesértékű kizárólagos párom lehessen

Végül a páromat részben a szeretőm miatt hagytam el. Másrészt azért is mert rájöttem, hogy ez az életmód egyfertő és mérgezi a lelkemet. Sose tudta meg a megcsalásokat és nem is akart visszaszerezni sem.

Azonnal össze is jöttem a szeretőmmel. Semmi sem változott, csak annyi, hogy kikötötte, hogy nem nyithatok más férfi felé semmilyen szinten. Ez működött félévig. Egyrészt azért mert életemben nem törődött ennyit egy férfi velem (nem telt el olyan napszak hogy ne írt volna és hetente 3szor is találkoztunk). Mellette dolgoztam (korábban is csak akkor még részmunkaidőben) és elkezdtem estin egyetemet is. Szóval javarészt időhiány és túlzott lefoglaltság miatt maradtam pedáns hozzá.

Viszont újra van késztetésem randizni, ismerkedni. Mintha megéreszték volna: írt pár elutasított szeretőm, hogy van-e kedvem újratalálkozgatni.

Az Isten lábát megfogtam a párommal, de mégse értem miért nem tudok leállni és kikötni egy férfi mellett.

Átgondoltam és nem látok hibát és hiányérzetem sincs a párommal kapcsolatban.

Mit tehetnék? Mit tanácsoltok?

Ebből az életmódból ki szeretnék törni.