Van olyan nő/lány aki sosem csalta meg a párját és nem is tenné meg sohasem?

Igen, én is ilyen vagyok.

Soha az életben nem tudnék tükörbe nézni egy ilyen tett után. Soha nem tennék ilyet és soha nem is tettem.

Nos 23 éves vagyok így a koromból adódóan és mert a soha erős kifejezés nem merném a nyakam tenni a dologra. De túl vagyok egy öt éves kapcsolaton amiben bőven volt hullám völgy de soha fel sem merült hogy megcsaljam a párom. Szerintem ilyet nem tesz az aki belé tudja magát élni a másik helyzetébe. A megcsalás nagyon komoly lelki károkat okozhat emellett az alapelvem hogy pont annyit várhatok el amit teljesíteni tudok amit magamtól is elvárok. Ha én csalhatok milyen jogon várom el a hűséget?és ez nem csak az adott kapcsolatban igaz hanem az összesben amibe részem volt.

Ezeken felül értelmét se látom a megcsalásnak. Számomra a szex az érzelmekről is szól. Tehát nem fekszem le olyannal aki iránt nincsenek érzéseim. Ha egy kapcsolatban más iránt vannak érzéseim akkor ott a kapcsolat már rég halott. Tehát akár ki is léphetek belőle és anélkül fekhetek le mással hogy bűntudatom lenne.

Van. Én például sosem tudtam megtenni ezt. Egyrészt, akit választok, azt okkal választom és ha valami probléma van, akkor addig küzdök, amíg szeretem és addig vagyok érdekelt a kapcsolat megmentésében is. Ha nem szeretem, akkor meg találkozni is teher vele és ilyen szempontból nagyon binárisan működöm. Addig maradok valakivel, amíg hűséges tudok lenni hozzá, ha nem tudok az lenni, akkor valószínűleg a szívem már máshol jár egy ideje, de ezt általában az elhidegülés elején észreveszem, mielőtt egyáltalán bárki képbe kerülne, szóval nincs soha átfedés (főleg hogy túllenni is idő rajta, azt pedig már szingliként szoktam, nem a kapcsolat végén).

A másik okom, amiért nem lépek félre az az, hogy nincs igazán szükségem senkire. Nem kapaszkodok emberekbe, szeretem az egyedüllétet és nehéz motiválni a szexszel. És nagyon nehezen kötődöm eleve emberekhez, szóval még azzal is nehéz érzelmeket és intimitást kialakítani, akire ténylegesen nyitok, véletlenül meg végképp kizárt, hogy csak úgy belezúgok emberekbe a párom mellett. Sosem voltam ez a romantikus, buta nő típus, mindig felmértem a terepet és a biztonságérzet után lettek érzéseim és vágyaim a másik iránt. Ha probléma van a kapcsolatomban vagy az életemben, inkább begubózok és emésztem magam, nekem ez a megküzdési stratégiám. És általában rá sem tudok nézni ilyenkor az emberekre, nemhogy hozzájuk meneküljek. Igaz, a páromra sem feltétlenül, de ha valakire, akkor inkább vele futok egy vita-kört.

Harmadrészt meg vannak elveim. Sok embert láttam tönkremenni a megcsalástól és magamnak sem kívánnám soha azt az érzést, hogy megcsaljanak. A lehetőségem kilépni megvan és nem is félek ezt a döntést meghozni, ha a helyzet indokolja. Nincs szükségem egy rossz kapcsolatban húzni az időmet, márpedig ahol úgy érezném, hogy mással (is) akarok lenni, az már rég nem egy jó kapcsolat. Ezt a fázist már nem szoktam megvárni. Tudod, az ember ellóghat egy este mással, ellóghat délutánokat, esetleg napokat mással, de az élete és a kapcsolata ugyanúgy ott lesz körülötte és ugyanaz a szar lesz, amiből nem lépett ki. Abba fecceljek energiát, hogy jól tudjak alibiket gyártani, rejtegetni a mobilom meg titkolózni és legyen egy frappáns válaszom arra, ha lebukás közelébe kerülök? Nekem ennyit nem ér ez az egész... Akkor inkább szakítok és csinálom nyíltan.