Mit gondoltok az aranyásók működéséről? A nők egy jelentős része valóban ilyen?

Babám, azzal kell elszámolnod, ami jogilag elszámolható 😂

Örülök, ha valaki ad nekem valamit, hálás is vagyok érte, mert egy kedves gesztus egy olyan embertől, akit szeretek. De ha ez az ember megváltozik, nem fogja tudni a gerincét és a szeretetét pénzzel pótolni. És külön szánalmas, ha valahogy ki akar fizetni, hogy viseljem el a moslék dolgait. Én nem fogok hiúsági kérdést csinálni ebből, aki egy féreg vagy egy tapló, attól elveszem ami az enyém, mióta nekem adta, aztán kalap, kabát.

Ha a párodnak a kapcsolatban kedveskedsz és mondjuk bejuttatod egy munkahelyre vagy veszel neki egy kocsit szülinapjára, az a te dolgod. A te dolgod, hogy mennyit adsz egy kapcsolatban, de amit adsz, aht add "csak úgy", a szereteted jeléül és ne úgy, mint egy befektetést. Normális embert nem tart ott egy drága ajándék, ha más nem stimmel. És mikor valami miatt véget ér egy kapcsolat, ami igazán számít (hűtlenség, erőszak, hazudozás, elhidegülés), akkor nem úgy van, mint egy munkaszerződés végén, hogy neked vissza kell adnod azokat, amiket tőle kaptál vagy életed végéig törleszteni kell neki. Ha vége, akkor vége, amot kapott, azt viszi, kész pont. Én is már milliókat költöttem a páromra, mert szeretem. Ha vége lenne valami miatt, akármelyikünk szúrta is el, nem érdekelnének ezek a dolgok, mert nem azért adtam. Az életem azon szakaszában ezt tartottam jónak és nem bánom meg akkor sem, ha mára érvényét veszti. Annyit adok, amennyit nem sajnálok és ugyanezt várom el fordítva is.

Ha például randinék egy idegennel (megtörtént eset) és meghívna egy puccos helyre, amit ő választott, én elmennék és fizetné azt is, amit én nem akartam venni (például egy drága üveg bort), de mégsem tetszene, akkor nekem egyáltalán nem kötelességem visszafizetni ezt neki, ha mégsem tetszik és mégsem akarok tőle semmit. Saját belátása szerint döntött, mikor a helyet kiválasztotta. Megköszönhetem a kedves gesztust, de nem kötelességem vele elmenni egy másik randira csak azért, mert saját belátása alapján egy vagyon pénzt elköltött az első randira, holott senki sem kérte rá. Az, hogy ezt tette, nem az én bajom. Ahogy ha teszem azt, lefeküdtem volna vele, ő meg másnap benyögte volna, hogy ennyi volt, az nem az ő baja, hogy én azt hittem, hogy attól, hogy dugunk, magamhoz láncolom. Az az én bajom lenne, hogy nem azért szexeltem vele, mert szexelni akarok, hanem mást is várok tőle.

Ennyire egyszerű.

"Nem tudom, megvan-e az az élmény férfitársaimnak, hogy jól működik egy kapcsolat, aztán egyszercsak hirtelen átmenet nélkül minden rosszba fordul, nem érted, mi van, te nem változtál meg - és mint utóbb kiderül, mit az Isten, mindig van egy harmadik ember a dologban. Ilyenkor jönnek a ködös "magyarázatok", hogy tovább kell mennem, a kezdetektől nem működött, meg a kedvencem, a jobbat érdemelsz nálam."

Na, hagyjuk már. :)

Tapasztalatból beszélek. Van saját tapasztalatom és láttam már számtalan ilyet. Amikor nem értik, hogy mi van, esküszöm, nekem van szekunder szégyenem, mert minden ilyen esetben jó oka volt lelépni a nőnek.

Nézzük a saját példámat.

Életem első komoly kapcsolata volt, 20 évesen. A srác durván szegény családból származott, semmije sem volt, képzettsége sem, munkanélküli segélyen élt, meg néha csinált 1-2 haszontalan tanfolyamot. Külsőre átlag alatti volt. Én pedig egyetemre jártam, és jómódú családból származom. A srác az első kb. 3 hónapban normális volt, azt hittem, lelki társ, a képzetlensége ellenére intelligens, és persze hatalmas szíve van. Fokozatosan alakult át bántalmazóvá, sértegette a családomat, célozgatott rá, hogy aki egyetemre jár, az csak hajlik az agymosásra, igazából buta, ha bármiben nem egyezett vele a véleményem, akkor egyből lehordott butának, naivnak. Végül eljutottunk oda, hogy trágárul hordott le, üvöltözött velem, könyörgött, hogy hagyjam ott az egyetemet, és menjünk ki külföldre együtt. Én ezt majdnem egy évig tűrtem, mert mindig sírva bocsánatot kért, és elmagyarázta, hogy azért olyan, amilyen, mert kikészíti a családja, az anyagi helyzetük, és borzalmas gyerekkora is volt. Abban igaza volt, hogy naiv voltam, mert ezeket elhittem, és próbáltam türelmes lenni, és nem kiborítani, megérteni. De persze soha nem sikerült. Teljesen elhittem, hogy ő legalább annyira szeret, hogy tombolnak benne a viharok, a szenvedély, közben mégis elhitette, hogy csak egy közepes csaj vagyok, jobb úgysem jár.

Túl lassan ugyan, majdnem másfél évbe telt, de meguntam, és egyik napról a másikra szakítottam vele. Öngyilkossággal fenyegetett, ezért írásban hajlandó voltam tartani vele a kapcsolatot egy ideig, de találkozni nem voltam hajlandó, a szerelmes ömlengéseire nem reagáltam, teljesen semleges, érzéketlen voltam vele. Kb. 3-4 hónappal a szakítás után elkezdtem randizni mással. Ezt kinyomozta, és megnézte a srácot, és persze látta, hogy hozzá képest jómódú családból jött, egyetemre jár, és ezek mellé nagyon helyes is. Egyből ténynek vette, hogy qrva vagyok, ő semmit nem változott, nekem x ideig megfelelt a kapcsolat, szó nem volt róla, hogy vége legyen, és egyik napról a másikra közönyös lettem, másik ember vált belőlem, nem küzdöttem érte/értünk többet, és ez nyilván azért van, mert képben volt már a másik. Valójában a környéken sem volt.

Azóta összeköltöztünk a párommal, mindketten jól keresünk, jól élünk. Az exem pedig azóta is a neten fröcsög a nőkre, még itt, az oldalon is szoktam látni a kérdéseket, kommenteket, amiket ír, és amikor a nők felszínessége és érzéketlensége mellett érvel, engem hoz fel példának. Azóta sem volt senkije, soha. Közben kizárólag annyiról van szó, hogy először azt hittem, hogy tudja a szerény külsejét és a jövőkép mentességét kompenzálni azzal, hogy jól érezzük magunkat együtt és halálosan szeret, de valójában szellemileg, lelkileg is egy büdös nagy 0 volt. Szerinte meg én találtam jobbat a kapcsolatunk alatt, akire lecseréltem és egyik napról a másikra, kegyetlenül tapostam át rajta, mert egy senkiházi aranyásó vagyok és p_inám is viszket a metroszexuális kis hulladvány pasikákra (ezek az ő szavai), és azonnal kilépek a kapcsolatból, ha semmi hasznot nem látok már benne.

Tudok legalább 10 hasonló sztorit az ismerősi körömből, ahol hasonlóan interpretálta a pasi azt, hogy a nőnek elege lett és otthagyta a büdös francba, és nem mellesleg talált sokkal jobbat.