Mit gondoltok az aranyásók működéséről? A nők egy jelentős része valóban ilyen?

Cilike esetében a jövő megmondja, hogy mennyire tud üzletasszonyként megállni a talpán. Ugyanis a cége Sarka Katával fitnesz irányban tevélenykedik, felvásároltak nagyobb hazai rendezvényeket (pl Fitbalance). Ezek eddig 4-5 ezres beugróval rendelkeztek, Cili óta ingyenesek, de kb csak állami cégek a szponzorok, szóval innen jön a lóvé, ami megengedi az ingyenes belépést.

Kérdés, hogy Rogán nélkül is élvezi-e az állami hátszelet, vagy sem.

Politika off.

Most ha tényleg a kőkemény aranyásót nézzük, ők úgy működnek, hogy nekik a pénz kell, maga a kapcsolat kb mindegy. Van egy litván ismerősöm, még amikor kint laktam Németországban, akkor ismertem meg. A nő már negyvenes közepe.

Ő maga mesélte el, hogy mélyszegénységből jött. Akkor még az NSZK-ba illegálisan kiszökött a szovjet blokkból. Évekig kb éhezett, putri melókat csinált, takarított, prosti volt. Élete álma volt, hogy mellei legyenek, mert nagyon lapos volt állítása szerint.

Aztán összeszedett egy férjet, aki jómódú. El tudott kezdeni tanulni, grafijusi diplomája van, saját vállalkozása.

Egy mostohafia van, de a sajátjaként szereti, nagyon jó kapcsolatuk van.

Bevallotta, hogy a férje neki nem szerelem, hanem anyagi biztonság, szövetség, mert ő nem akar soha többé nélkülözni.

Kérdező, a litván ismerős sem oké és ők sem.

Az emberben amúgy van egy ilyen hajlam, hogy több kell. Több pénz, több hatalom. Ezt szerintem mi "normál halandók" nem fogjuk megérteni, hogy miért nem elég az annyi, amiből kényelmesen elvagy (saját magad által megtermelt béred). Egyszerűen vannak ilyen személyiségek, akiknek a Gucci táska fontosabb, ettől ők többnek érzik magukat. És mivel önerőből nem megy, kell egy megfelelő társ.

Az megvan te nagyon okos, hogy a Sarka Kata azért vált el, mert csalta a férje?

Persze, a férfiak meg az erkölcs minrakepei, soha nem hagyták meg ott az asszonyt egy szebbert, fiatalabbert, sikeresebbert.

Sok példa az ismeretségi körben?

Akkor itt az enyém: mikor a párommal összejöttünk, nekem semmim nem volt. Diplomám sem, mert az utolsó évben jártam. Hozzáköltöztem, mert szerette volna, tisztában volt vele, hogy az ösztöndíjamon meg azon kívül, amit otthonról kapok, jelenleg nincs másom. Igen, némileg eltartott, majd mikor végeztem, junior poziba beajánlott a céghez, ahol dolgozott. Ő kapott értem 300 000 ft-ot, nekem meg lett munkám. Másfél évvel később felvettek egy másik helyre, jóval magasabb fizuért, mint amennyit korábban kaptam vagy mint amennyit ő kapott. Közben megörököltem két lakást a saját családomból.

Természetesen kívülről kaptam az ívet, hogy a semmire lettem valaki és mindenem neki köszönhetem. Igen, sokat köszönhetek neki, de egyrészt, nélküle is lett volna valahogy, másrészt álmomban nem gondoltam volna, hogy pár év alatt majdhogynem fordul a kocka. Jól élünk, ő is élvezi, hogy ez így összejött, mert együtt sokkal több dolgot megengedhetünk magunknak anyagilag és ennyi a történet. Simlisségről nem tudok, igaz, ez az általad említettekhez képest egy kisember vagyona, de jóval az átlag fölött vagyok/vagyunk.

A kérdésbe vágó másik szál exem volt. Mikor összejöttünk, úgy tűnt, albérletben, együtt működik a dolog. Én azért mentem csak oda, hogy vele lehessek, ő meg átköltözött oda a barátai albérletéből, amit ugyanennyiért béreltek/fő. Jöttek a haverkázások, a kimaradások, én csak a magam részét tudtam fizetni, akkoriban ez 40 000 ft volt, cseszte el a pénzt mindenre és bukta az állását. Szóltam egyszer, szóltam kétszer, semmi. Nem azért hagytam ott, mert nem volt pénze, hanem azért, mert a hülyeségével nekem is anyagi károkat okozott és anyagilag veszélybe sodort. Ha valakivel együtt élsz, az anyagiak egy szint alatt nem a magánügy kategória. És igen, leléptem, nem más ember miatt, de hamar találtam valakit, akibe több felelősségtudat szorult. Az ő szemében biztos ugyanaz volt, mint amit te is írsz, hogy "a semmiből szakítok", de mikor akarnál előremenni párban anyagilag vagy bárhogy másképp, a másik meg igyekezet híján húz vissza, abból ki kell lépni: nem egy irányba tartotok.

A férfiak valamiért jobban szeretik a koloncokat, hiszen senki sem tart fegyvert a fejükhöz, hogy valakire bármit ráírassanak és a házasság sem jelent szükségszerűen vagyonközösséget azzal kapcsolatban is, amiről nem akarnánk, amit személy szerint sosem értettem, de női szemszögből akkor fogy el a türelmem, mikor valaki majdhogynem szándékosan (vagy balf..ságból) hátráltat és koloncoskodik. Ez nem normális dolog.

Az lemaradt a sztoriból, hogy olyan vagyok, mint anyám. Apám házat iratott rá, hogy megtartsa, de mivel egy agresszív zsarnok volt, anyám lelépett tőle a fenébe és vitte a házat is.

6-7 évig próbálta visszaperelni az "ajándékát". Ha valaki egy idióta, akkor ne csodálkozzon, hogy ha nem viselkedik normálisan, viszlát van. És azzal a vagyonnal, amivel jogilag nem tartozunk, azzal tulajdonképpen nem tartozunk egymásnak. :)

Mindenki leharapta a kérdező fejét, pedig jól látja a dolgokat. A kutya és a nő is jó dolgában veszik meg. Ha van, akkor még több kell, és sokan szeretik elfelejteni, hogy honnan jöttek, vagy ki vakarta ki őket a retekből.

A férfiak is csinálnak ilyet, csak ök nem a pénzzel, hanem a külsőségekkel. Ha egy fiatal, szép, csinos feleségük van, akkor egy még fiatalabb, még szebb, még csinosabb után ácsingóznak. És ha a fiatal pipi még aranyásó is, akkor voilá: kész is van az új álompár! Pénzes papa és buta pitsa.

"A férfiak is csinálnak ilyet, csak ök nem a pénzzel"

Dehogynem. Bőven van közöttük is ilyen.