Ti megbocsátottátok volna ezt?

A párom harminc férfival megcsalt. Azt mondta, nem feküdt le egyikkel sem, de ilyenek azonban valóban történtek: meztelen képeket küldött nekik magáról, szerelmet vallottak egymásnak, titokban találkozott velük négyszemközt, volt akinek a lakására is feljárt rendszeresen titokban, ott pedig ágyban fekve beszélgettek. Volt simogatás, fogdosódás és csók. Valamint ezekről nekem akkoriban sosem beszélt. Úgy tudtam, hűséges. Meg is ígérte még korábban. Ha gyanakodtam, mindig mindent tagadott akkoriban.

Egy véletlen folytán egyszerre tudtam meg az összeset. Aznap sokkot kaptam és kis híján idegösszeroppanást. Volt sok veszekedés akkor, de nem bántottam, csak kiabáltam vele. Aztán megbocsátottam neki.

Szerintetek jól tettem?

Azóta, úgy tudom, hűséges és abbahagyta mindazt.

Sokszor kérdeztem, hogy miért tette. A következőket mondta: "Akkoriban még csak hetente egyszer találkoztunk és magányos voltam. Valamint könnyelmű. Figyelemre vágytam, hogy meghallgassák, amit mondok. Nyugalomra vágytam, mert otthon (ahol akkor éltem) rossz volt a hangulat."

Azóta velem él és boldog. Én így tudom. Ti milyen jövőt jósolnátok nekünk?

Tudom, hogy minderre majd sok durva beszólás fog érkezni, de én nem azért írtam ezt ki, hogy őt szidjátok, hanem hogy megtudjam az általános közvéleményt egy ilyen esetről. Lehet, hogy naiv vagyok, lehet, hogy balek. (Úgyhogy lehet engem is szidni.) Minden véleményt megköszönök egyébként. Nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert őszintén szeretem őt. Semmiképp nem akarom elveszíteni.