Boldogtalan vagyok a ferjem mellett, de van harom gyerekunk, akik miatt nem akarok valni. Mit tennetek?

Megértem, hogy a gyerekek miatt nem válnál el és nem igaz, amit előttem írtak, ez nem feltétlenül járítás vagy kifogás. Nálunk is ez volt a helyzet, csak kicsit másképp. Az anyja sokáig beteg volt, így a házasságunk elejétől velünk élt, a Férjem nehezen jött ki vele, így mikor konflikus alakult ki (minden másnak, vagy akár Naponta is) lelépett a haverokhoz, sokszor volt, hogy csak másnap reggel jött haza. Nagyon szerettem, próbáltam megbeszélni vele, hatni rá,aztán várandós lettem, de a helyzet a lányunk megszületésekor sem változott. Mire az anyját külön lehetett költöztetni, addig hosszú évek teltek el és úgy megromlott a házasságunk, hogy volt olyan nap, amikor nem is beszéltünk. Elválni én sem akartam a lányunk miatt. Az én szüleim kiskoromban elváltak, nagyon apás voltam és szörnyen megszenvedtem, hárman voltunk akkor testvérek és az a férfi, akihez anyám utána hozzáment sokkal rosszabb volt, mint akit ott hagyott. A rossz házasságot úgy képzeld el, hogy az anyósom okozta konfliktusokért tulajdonképpen egymást okoltuk: én őt, mert úgy gondoltam, ő a férfi, akinek nem az lenne a dolga, hogy ilyenkor magára hagyja a nőt, plusz az ő anyja; ő meg engem, amiért néha képtelen voltam megoldani. Aztán eközben a szexuális életünk megszünt, nem jártunk együtt sehova, max évi egy kirándulás a lány miatt, nem beszéltünk, csak egymás mellett éltünk. Ez nem volt jó se nekünk se a gyereknek. Nem csak azzal lehet ártani, ha elválsz, azzal is, ha boldogtalanok vagytok, a gyerek megérzi, látja és tudja. Aztán úgy gndoltam, ha én boldogtalan vagyok, akkor nem tudok másokat sem boldogabbá tenni, ezért igen, én, ahogy előttem írták, mivel már csak mi hárman éltünk együtt, átvestettem a házat olyanra, ami vidámabb, hangulatosabb belül, át is rendeztem, újra tettem az előszobába rengeteg virágot, elkészítettem a kedvenc ebédjét, átalakítottam a ruhatáram, vásárolgattam a lányommal, új szakmákat tanultam és kezdtem élvezni az életet, ez valahogy annyira átragadt, hogy már ő sem járt el otthonról csak jeti egyszer és 1-2 óra múlva hazajött, olyan ajándékot vettem neki, amiről tudtam, hogy nagyon szerette volna már rég és ezek beváltak, le tudunk ülni nyugodtan beszélgetni, eljárunk együtt vásárolni, közösen tervezzük a nyaralást és rendbe jött a szexuális életünk is és várjuk a második babánkat. Nem tudom segítettem-e, csak a személyes tapasztalatot írtam. Remélem nálatok is rendeződik a helyzet

Ugye később nem fogod a gyerekeidet hibáztatni a boldogtalansagodert?

Ez a nő azt hiszi hogy ér egy fabatkát is a piacon követelőző házisárkányként, vénlányként, 3 utánfutóval.

Vajon a férjed boldog melletted?

Értelem szerűen,meg kellene vele beszélned mi a problémád.Ő az aki tud segíteni a bajodon -itt senki.Nyilván elég gond neki megfelelni a 3 gyerekes apa szerepnek és egy kicsit háttérbe szorult a romantika.De lehet ,hogy ő viszont boldog melletted és ez miatt nem gondolja rólad az ellenkezőjét.