Mit tennétek, ha a férjetek nem akarna elmenni dolgozni, de valami kis bevételt így is minden hónapban szerezne?

A hivatalos megtakarítással az a baj, hogy az is közös. Fele-fele. Mindegy, hogy ki kötötte, ki rak bele pènzt, házasok vagytok, vagyonközössèg. Ugyanez, a bankszámlán gyűjtögetett pènzzel is. Tök mindegy, hogy a te neveden van, ha házasság alatt gyűlt, viszi a felèt.

Úgy kellene fèlre tegyèl, hogy ne legyen nyoma. Kivenni onnan mindig a pluszt, ès kitalálni egy helyet, ahol tudod tárolni, ès ő nem találja meg, ès nehogy tudjon róla, hogy van. Szóval nagyon óvatosan kell csinálni. Ès válás után sem szabad megszellőztetni.

Egy nagy mocsok fèrjet fogtál ki. Persze, ő nem akarja tönkre tenni magát, de te vállalj mèg pluszba munkát, mikor már amúgy is kivagy. Hát az ilyet szemén köpnèm.

Add be a válást, aztán költözzön ki ő. Ès jó ötlet, hogy a gyt-èrt cserèbe amit fizetnie kellene megkapd a rèszèt.

De az is jó ötlet, hogy amíg a válásig eljuttok, befejezed a "gondozását". A számlákat fizetni kell, nincs mese, de azon kívül semmibe se rèszesüljön.

maszekolásból 70 ezer?

használt üvegeket gyűjt vagy mi?

egy csöves többet megkeres koldulással.

ismerőseim akik maszekolnak, 1 milla körül keresnek, és némelyik akkora kontár, hogy csak na. nem ért az elektronikához, behazudja, és ha nem csapja meg az áram, máris van 200 rugó bevétele 1 nap alatt.

"Én mindig dolgoztam, szülés után hamar már home office-ban"

És most _erre_ büszke vagy...? Hát nagyon ne legyél.

"tényleg mindig, leghosszabb idő egy hét volt, amit szabadságon töltöttem, meg is lett az eredménye, egy teljes szervezeti kimerülés. De pár nap után akkor is dolgoztam"

Mint valami trófeát, kitéve a falra, írod, hogy ezaz, meg is lett az eredménye, sikerült tönkretennem a szervezetemet, DE pár nap múlva folytattam ugyanott. Kiborító...

"Ő hónapok óta itthon van, és maszekol valamit, amiből marad kb 70.000 ft bevétele"

Barátnőmmel arról beszéltünk, hogy érdemes volna erről hallani a férjed szemszögét is, lehet, azt mondaná: "Beszél mindenféle zöldséget ez a nő, egyszer volt, hogy 70 ezer forintot hoztam, azóta ezt mondja példaként, nyugodtan megvan 100-150."

Tényleg úgy volna érdekes ez, ha mindkét fél beszámolna.

"Mikor kérem, hogy menjen el dolgozni, mert kevés ez a pénz, annyit mond, hogy ha annyira akarok, vállaljak még be én is másodállást."

Teljesen jogosan mondja, és nem azért, mert tekintet nélkül van rád, vagy mert lusta, és rád akar pakolni több terhet, holott már így is sokat cipelsz (azért az áldozati szerepet alaposan és színesen felvezetted magad kapcsán, ami, ha valami, hát ez tényleg nárcisztikus), hanem azért, mert _te_ nem vagy megelégedve, te igényelsz ennél több pénzt, akkor dolgozz te többet, ha úgy érzed, hogy soha nincs olyan, hogy elég. Ő pedig, mint ahogy írod is, rajtad látja, hogy hova vezet ez.

"Mondtam neki, mikor itthon maradt, meg mikor beteg lettem, hogy akkor viszont övé a házimunka. Hát azt ímmel-ámmal, félig-meddig azért csinálgatja"

Tehát a fanyalgást azt beleviszed, hogy élesebb legyen a saját magad "jó" és a férjedre rakott "rossz" kontraszt között, de _megcsinálta_, tehát nem lusta, nem ült a szennyes ruhán, hanem kérésednek megfelelően, és azt teljesítve rendet tartott, pakolt. Akkor lustaságról, a kérésed felé való abszolút közönyösségről, a szótartás hiányáról egyáltalán nem beszélhetünk.

"de a koszt nem távolítja el, inkább, csak pakol, tehát ezt nem tudom elfogadni teljes értékű munkának."

Óh, egyelek meg. Van is valamilyen pontozóskálád, ami alapján eldöntöd, mikortól "teljes értékű" a másik munkája?

"de a legfőbb, hogy olyan állapotban van a szervezetem, hogy nem is tudnám ezt egyedül vinni ezt a két gyerekes-két munkahelyes életet, mert így is sokszor van, hogy nem tudok bemenni az irodába, hanem itthonról csinálom a munkát, pihenve."

De ugyanezt elvárnád a férjedtől. Pontosabban nem ugyanezt, mert irodai ülőmunkát végzel, nem egy gyárban tizenkétórázol a gépsor mellett, és még ezt is kényelmesen otthonról végzed gyakran.

"Amúgy új nekem ez, éveken át (mondjuk 9 év!!!) hajnalban kelt, ment, csinálta a dolgát, még csak nem is ugrálgatott a munkahelyek között, semmi jele nem volt ennek"

Na és ezen van a hangsúly....

"Odaköltözni meg nem csak azért nem tudnánk, mert kicsi a hely, hanem főleg, mert egy faluban él, ahol nincs munkahely. Nekem városban kell laknom, hisz el kell tartanom a családomat. Alébrlettel is ez a baj, hogy most Pesten 120-130 alatt nem láttam két szobást."

Sokkal többen ingáznak, mint ahányan Budapestről járnak be. Ha ennyi embernek megy, neked is menne fél - egy óra utazás. Városon belül is van ennyi idő a közlekedés. És még így is tudsz otthonról dolgozni, mint eddig.

---------

"Mèg a NŐ dolgozzon mèg egy àllàsba,nem tudom az ilyen,hogy mer tükörbe nèzni anèlkül,hogy leköpnè magàt."

Ha NEKI nem elég, ami életet teremtettek.

----------

"Szóval ezért ajánlja a nejenek, hogy masodallast is vállaljon, hogy el tudja tartani.

Ez aztán a ferfi!"

Nem. Most is élnek. Az ennél többért.

----------

"Kimarana a családi programokból, nem jönne fagyizni, moziba, stb..."

Hát az úgy aztán házasság.....

----------

"Arra figyelnék, hogy mindig legyen otthon annyi kaja, amennyi a gyerekeknek elég, de nem tömném meg a hűtőt, ha elfogyott valami, akkor nem eszik."

És még:

"csak annyi kaját vásárolj, amennyit ti megesztek. minden nap csak annyit."

Ezt hányan írtátok, de olyan irracionálisan, hogy nem tudom, ki gondolja ezt komolyan. Pont hat karika szalámit venni, és kettő az egyik gyerek kenyerére, kettő a másikéra, kettő a nőére? Ha már tíz van, vesz ki belőle a férj is. Nem lehet három pohár tejet venni, ha már egy doboz, akkor önt belőle majd ő is magának. Ha van bent egy kisadag borsófőzelék a hűtőben, akkor kisebb adagban lesz négyfelé szedve, de fog mindenki merni magának.

És még ezen is túlmegy, na, ezen felcsattantam:

"Mosószert annyit venni amennyi hármótoknak kell, gyerekek ruháit és a sajátjaidat mosod, az övéit nem kell."

Aki ilyet ír, nagy bölcsességeket megosztva életvezetési tanácsokként, az látszik, hogy a feminista blogok olvasásán túlmutatóan egy napot nem töltött el a való életben. Egyfelől ugyanannyi mosószert használsz el, ha három pólót és két bugyit mosol ki, és akkor is, ha mellékerül még egy póló és egy zokni. Nincs megakadályozva ezzel semmiben. Nincs ilyen, hogy három pólóra való mosószeradag, és négy pólóra való mosószeradag. Azon kívül, hogyan gondolta, de tényleg, bárki is az itt író harcos szellemű válaszolók közül ezt valójában? Felbontja a mosószert a boltban, és csak egy mosásnyi adagot vesz belőle meg egy napra? Ki az, aki _egyetlen_ mosásra való öblítőt, mosószert vesz, minden nap? Hogyan? Belegondoltak ezek a válaszolók ebbe, mielőtt írtak? Hogy ez mekkora kivitelezhetetlen, groteszk hülyeség így?

"Ha nektek nem kell kábetévé (és nincs rá hűségidő), akkor lemondod. A telefonszámlátok ha külön van, csak a sajátod fizeted. Ha egyben van, akkor hűségidő után azt is kettéveszed, te fizeted a sajátod, neki max kikapcsolják. Otthoni vezetékest (ha van) lemondani."

És még egy piros szalaggal válassza is ketté a házat a felénél egyik zónára, és másik zónára, nem? A fürdő használata pedig demilitarizált övezet, ahol mindenkinek van egyenlő idejű bejárási joga? Komolyan, érett válaszolók szerepébe helyezve magukat, valójában olyan gyerekesen gondolkodnak itt többen, hogy az sokat elmond a jövő harmincéveseinek életre való felkészületlenségéről, szellemi éretlenségéről. Miközben meg vannak győződve éppen ennek ellenkezőjéről önmaguk kapcsán. Egy adag mosószer, ezen még most sem tudok napirendre jutni.... Az a baj, hogy ez, amit leírtam, minimális józansággal mindenkinek egyértelműnek kellene lennie, mégis nem nevetséges, inkább kiábrándító komolysággal írták ezeket többen is. Önálló férfiak hiányáról sírtok, de kezet foghattok velük, mert még egy mosás beindításában sem szereztetek akkora rutint, hogy a nagy bölcsességeteket megmosolyogjátok, és komolyan veszitek magatokat. Nem, egyszer-kétszer elvégezni otthon, netán meg is venni az alapanyagokat nem rutin, elégedetten csettintve, hogy milyen erősésfüggetlen nők vagytok ezáltal. Mert rutinnal nem írna le senki ilyet, röhögés nélkül, mint ami itt olvasható a mosószer kapcsán.

-----------

"Persze, ő nem akarja tönkre tenni magát, de te vállalj mèg pluszba munkát, mikor már amúgy is kivagy. Hát az ilyet szemén köpnèm."

Ha Ő több pénzt akar. Ezt rendre kifelejtik a válaszírók. Úgy, hogy, mint a kérdező leírja, ő maga is hajnalokban kelt közel egy évtizedig. Itt a hiba a képletben a feleség, aki gyerek mellett is egy hét után visszament dolgozni.

Azt sem tudjuk - mert fontos részletek maradtak ki -, hogy előtte mennyit keresett a férj, mennyit rakott félre adott esetben megtakarításként, amivel tudta vállalni, hogy kivezeti magát a munkahelyéről, és maszekolgat tovább. Lehet, talán éppen ezért dolgozott 9 évig keményen, majd mikor úgy ítélte meg, hogy annak addigi eredménye, kiegészítve a maszek bevételekkel, elegendő. Mert, mint a kérdező leírja, a férj az ő pénzéhez nem fér hozzá.

És nem akarja magát úgy lerongyolni, mint látja azt a feleségén, aki, ha soha nincs egy "elég" pont az életében, dolgozzon többet ő.

Ezt kifelejtettem:

"A keresetét ugyan költötte építőanyagra, és én is. Összetákolt egy házikót, (felújított egy régit) ami marhára nem nagy szám"

Itt még mindig te nem váltasz ki szimpátiát ilyen mondatokkal.

"Nem azért dolgoztam szülés után mert hülye vagyok, hanem mert kellett a pénz albérletre. Akkor még albérletben éltünk."

Ekkor még, ha jól értelmezem, mindketten teljes munkaidőben, főállásban dolgoztatok. Azóta történt a maszekra áttérése.