Miért nem mellettem áll ki a férjem?!

5 éve vagyunk házasok a férjemmel. Aki több mint 40 mégis iszonyatosan anyás.Igazából lelkileg kötődik úgymond még mindig nagyon kisfiúsan az anyjához. Ami persze tisztában vagyok vele, hogy ez valamilyen szinten természetes. De sajnos anyósom egy velejéig romlott asszony akiről mindig sejtettem, hogy soha nem tetszettem neki igazán ezt éreztette is sokszor velem. Ennek ellenére amikor találkoztunk a tiszteletet mindig megadtam neki. De ő soha nem járt hozzánk. Soha egy jó szót nem mondott nekem. Az évek alatt több dolgot hallottam vissza róla, pl az esküvőnk előtt azt mondta valakinek, nem akar engem és addig nem nyugszik amíg szétválaszt minket. Ezt már utóbb tudtam meg, sok más előző kijelentéseivel ahogy beszélt rólam a hátam mögött. Mindig rossz színben akart feltűntetni.Soha nem adott igazán semmit 1x 2x megerőlzette magát egy icipicit de azért kapott is vissza cserébe! Hiába próbáltam ezeket a dolgokat mondogatni a férjemnek, hogy nekem ezek rosszul esnek amiket hallok, ő soha nem állt ki értem. Mindig annyit mond. Szóltam neki. Ennyi. Ő ugyanúgy megy hozzá. Én már egy ideje nem mivel nálam betelt a pohár vele kapcsolatban mivel sok feszültséget okozott már a kapcsolatunkban. Mikor átmegy hozzá és hazajön mindig teljesen más velem napokig. Volt már több veszekedés ez miatt is más miatt is, de a legtöbbször a családja miatt. Mivel azt érzem ők bármit tesznek azt normálisnak kell tekinteni és az úgy jó. Amikor pedig mégha éppencsak megemlítem ezt a férjemnek kiakad é sidegbajos lesz. Aztán ismét tovább lóg a probléma a levegőben. Jelenleg az a a helyzet, hogy ő ugyanúgy jár az anyjához attól függetlenül miket mond évek óta és milyen velem, ugyanolyan nyálasan beszél vele. Most pedig anyósom sajnáltatja magát mivel ő van megsértve mivel megmondtam a magamét. A férjem is ezt érezteti velem, hogy nekem kell magam szégyellni. Mert anyós megmondta már nem jön ide. Csak az a vicces, hogy eddig sem jött és ezt a férjem nem veszi észre. Nem tudom milyen élet lenne ez, van e értelme így folytatni mivel sokszor azt érezteti, hogy az anyja fontosabb mint én és el is dobna szó nélkül. Nyilván nem azt várom el, hogy ne foglalkozzon vele. Csak valahol bánt, hogy nem érdekli velem szemben milyen. Már csak őt hívják át engem nem. A férjemnek ez is természetes. Mindezt azért mert megmondtam róla a véleményem amit a férjem szaladt és elmindta rögtön neki még a tesókájának. És most konkrétan én ki vagyok úgymond közösítve a családból. Röviden ennyi.