Működhet úgy egy házasság, hogy nincs közös bennünk semmi?

13 éve vagyunk házasok.

Nekem már sajna nem tud semmi újat mutatni.

Próbáltam felrázni ezt a kapcsolatot. Elküldtem pecázni, mert azt szereti. Nem ment, mert neki sok dolga van. Befizettem kirándulni, ez sem tetszett, mert egy fárasztó hét után ő nem erre vágyik. Ha itthon maradunk, akkor vagy elmegy kutya etetés címszóval itthonról és a haverjainak megszerel ezt azt, vagy fekszik egész nap, ordít a gyerekkel, hogy legyen csendben és tévét néz, meg alszik. Én meg csitítgatom a gyereket, hogy legyél csendben, apa pihen. Az marhára nem zavarja az én drága férjemet, hogy én is fáradt vagyok, mert baromi sokat dolgozok én is. De mindig azt mondja, az csak irodai munka, semmi, abban nem lehet elfáradni. Semmibe nézi a munkámat.

Sosem kérdez, hogy milyen volt a napom. Én egy ideig kérdeztem, érdeklődtem, leszoktatott róla. Nem érdekli a munkám, az, hogy mi foglalkoztat mostanában, semmi az ég világon. Most hogy húsvét van, kijelentetette, ő utálja az egészet, úgyhogy egy órát szán az anyjára, meg az enyémre. Tudni kell, egy óra arra nem elég, hogy odaérjünk. Úgyhogy megyek én a fiammal locsolkodni. A gyereknek is mindent megígér,quadot szerelnek neki. De azt is elhalasztja, mert dolgozni kell. Állandóan csalódik az apjában. És az apja meg csodálkozik, hogy semmit nem mond el neki a fia, nem puszilgatja. Csak csúfolja, hogy anyja majma a gyerek.