Működhet egy szerelem nélküli házasság és családalapítás?

A földig leszek pontozva, de értem a dilemmád. Nem hiszek a sírig tartó szerelemben, viszont a kölcsönös tiszteletre és szeretetre alapozott házasságban, ahol persze van szexuális vonzalom is, abban igen.

Nem biztos, hogy a helyzetedben várnék, viszont kizárólag te ismered magad, hogy TE valójában mennyire tudsz megalkudni hosszabb távon.

Nagyon fontos az azonos értékrend és hogy hasonlót akarjatok egymástól, a világtól. De az biztos, hogy én olyannal nem tudnék családot alapítani és leélni egy életet (még egy felet sem), akihez nem vonzódom.

Nem kell eszeveszetten szerelmesnek lenned, de annyi szerintem kell, hogy jól érezd magad mellette, szeress hozzáérni, örülj, ha találkoztok, élvezd a jelenlétét, stb. Hogy fogsz szeretkezni vele? Kényszerből?

Teljesen jól működhet ha a szándék mindkét oldalon erős.

Ha megvan a kölcsönös szeretet, tisztelet akkor biztos jó lesz. A szexben össze lehet csiszolódni a szerelem meg jöhet így is bármikor.

Manapság divat szexszel indítani, aztán jön a fellángolás. A szerelem elmúlik, a szex elveszti az újdonság erejét és csak akkor döddenek rá hogy mások a preferenciák, mások a célok, és akkor vége a kapcsolatnak, jöhet az újabb kapcsolat.

A régi házasságok is tudtak tökéletesen működni szerelem nélkül is.

Egyéni igényektől függ. Én pl ismerem magamat, és tudom, hogy nekem nem menne. Képtelen lettem volna olyan férfihoz menni, és örök hűséget esküdni, akibe nem vagyok szerelmes.

Hiszek a sírig tartó szerelemben és abban, hogy nem múlik el pár év után, ahogy sokan mondják. Párt szerettem volna találni, és a házasság szerepelt a terveim közt, hogy úgy éljünk együtt, mint egymás hozzátartozói törvényesen is, de a gyerekvállalás nekem nem fontos. Így ez nálam nem volt szempont mikor a nagy őt kerestem.

De pl ha gyereket is akarnék, akkor is csak olyan férfival akibe szerelmes vagyok, akivel a gyerek amellett, hogy közös döntés, a szerelmünk gyümölcse is egyben, nem vállalnám olyannal akivel kicsi esély is van arra, hogy nem maradunk együtt. És ha én nem vagyok valakibe szerelmes, akkor biztos, hogy nem lesz tartós a kapcsolat sem. Tehát ilyennel pláne nem vállalnék gyereket.

Egyébként szándékosan nem hívom a gyereket családalapításnak, mert számomra nem csak az a család ahol apa, anya + gyerek van. Számomra egy házaspár kettesben is egy család.

Továbbá abba sem mennék bele, hogy a gyerekvállalás puszta ösztön legyen, vagy egy elvárt társadalmi viselkedésminta, úgy mint szaporodás. Csak mert így éli az életét a legtöbb ember.