Normális ez az érzés 25 évesen?

Utolsó:

Miért az?

Nekem az a fura, amikor valakik együtt vannak ilyen 4-5 éveket gyerekvállalás nélkül (úgy, hogy egyszer majd akarnak egymással, azt mondják).

Azért gondolom ezt, mert a rózsaszín-ködös, pillangó-gyomros, nagy szerelem úgy is elmúlik max annyi idő után. És ilyenkor az emberek akkor maradnak együtt nagyobb eséllyel, ha a kezdeti őrült szerelem átalakulhat egyfajta családi szeretetté, mint amit mi is látunk a szüleinknél, nagyszüleinknél évtizedek után. Mert senki nem úgy szerelmes 5-10-20 év után, mint az első évben. Csak ez miatt.

Ez nem elijesztés. Gondolj bele ha nagyon más dolgokat szeretnétek: Lehet ő saját magának 35 évesen is el tudna képzelni gyereket, ezért most nem akar. Ha az ilyet nem beszélitek meg, abból csak az lesz, hogyha nem vagytok egyformák, akkor nem most, hanem pár év múlva szakítotok és akkor meg azt fogod érezni, hogy elpazaroltál pár évet (ami teljesen igaz lesz).

Megmondhatod neki őszintén is, hogy nem azért kérdezed a gyerekekről, mert a következő fél évben akarsz már, hanem hogy mert ha összeilletek és jól megvagytok, akkor mostanhoz képest 1-2 év múlva már családot lehetne alapítanotok.

Ha ez megijeszti őt, akkor nem benned van a hiba ebben, vagy te ijesztetted őt el. Hanem csak ő nem akarja ezt, nem áll készen erre és rohadt különbözőek vagytok ezért mást kell keresni. Olyat, akivel ez az alapvető vágy beteljesíthető.

Sok ember minél több időt töltött az adott párkapcsolatban, akkor egyre nehezebben veszi rá magát a szakításra, amikor közben látja hogy ez rohadtul nem fog működni hosszú távon. (Csak halogatják a dolgot igazából.)