Ti mit gondoltok arról, mikor egyetemisták úgy házasodnak össze, hogy mindenüket a szülők fizetik még?

9-es engem nem kell sajnálni. Az ember nem kaphat meg mindent, sosem volt párkapcsolatom, nem vagyok társasági lény, viselem ennek következkezményeit. Ha majd elkeseredek, akkor jöhet a társkereső.

Légy hálás, hogy jó családba születtél, de ezzel hencegni az én szememben gáz, semmit nem tettél ezért, már bocsi.

És igen, zavar a helyzetem, miért ne zavarna, senki se érti, miért vagyok még szingli, holott a volt osztálytársaim közül is nagyon sokan azok és még senki nem jár jegyben, pedig már 4 éve érettségiztünk.

Ugyanakkor mindig azt mondom magamnak, hogy nem lehet erőltetni semmit, ha nem jön a párkeresés, nem görcsölök ezen. Igaz, fiatalabb már nem leszek, és talán kimarad a kaland ifjú éveimből, de visszacsinálni nem tudom,azontúl nem hiszem, hogy 1-2 éven belül bármi változna. Pedig kamaszként azt gondoltam, hogy gáz lesz, ha 25 évesen is szingli leszek. Most 23 vagyok, mi változna 2 év alatt...akkor sem lesz több szabadidőm és akkor sem leszek szociálisabb.

Meg valahol azt gondolom, mindennek nyomós oka van, nekem örökletes egészségügyi gondjaim is vannak, lehet azzal teszek szívességet, ha nem adom tovább a génjeimet. Egyszer valaki nagyon csúnyán megsértett azzal, hogy minek akarok így gyereket, de valahol igaza van. Minek szenvedjen miattam más is... Szóval én amiatt sem merek párt keresni, mert ciki azzal előállni, hogy ha velem lenne családja számoljon ezzel, meg azzal a betegséggel. Megszégyenítő egy helyzet, nem kívánom senkinek!