Párom megkérte a kezemet. Nagyon vártam erre, de mégis néha félek. Ez természetes? Mik a teendők?

Tudni, hogy mitől és miért félsz.

32/f

Ebből már lehet következtetéseket levonni.

Volt-e korábban sérülésed párkapcsolati téren?Illetve apád elfogadott-e téged?

A csalódás mindig akkor történik, mikor várunk valamit, és nem azt kapjuk.

Ennek egyik fajtája, mikor az elvárásaink illúziókra épülnek, ekkor lehet a legnagyobbat esni.Értsd: kivetítjük a vágyainkat a partnerre, figyelmen kívül hagyva a realitást, és a lényegi körülményeket, nem a partnert látjuk, hanem egy kiszínezett ábrándot.

Ebből viszont nagyot lehet tanulni.

Minden párkapcsolatban a partner tükörként is funkcionál, megmutatja gyengéinket, láttatja velünk a valóságot saját pszichés beállítódásainkról.A párkapcsolatokban lehet a leggyorsabban személyiségfejlődni.

A kulcs az, hogy tudatosan állunk-e a helyzetekhez, észrevéve, és levonva a tanúlságokat, vagy vakon.Ugyanis ha az utóbbi, akkor a helyzet addig fog ismétlődni, amíg meg nem tanuljuk a benne rejlő leckét.Értsd: addig mész neki a falnak, míg ki nem nyitod a szemed.

Ha tudsz tanulni a korábbi tapasztalataidból, akkor azon tudás birtokában máris stabilabban, és reálisabban vagy képes hozzá állni az elkövetkezendőkhöz.

Mindenképpen érdemes tudatosan megvizsgálnod az előző kapcsolatodat, megérteni az okokat, és okozatokat, hogy tudd oldani a félelmeid.

A párod szerint méltó vagy rá, hiszen megkérte a kezed. Ha ebben a saját véleményedre hagyatkoznál, akkor azt kéne átgondolnod, hogy mitől találta úgy a párod, hogy méltó vagy rá, és szerinted is ezek-e a fokmérői ennek. Ha úgy érzed, hogy nem csak ezek, nyugodtan egészítsd ki.

Csalódás...igen, ha várunk valamit...ne azon agyalj, hogy vajon most is az lesz-e, hogy nem az lesz, amit vártál, hanem, hogy a párod megfelel-e ennek a várakozásnak. Ha így van, nincs igazán mitől félned szerintem.

32/f