Házasság után férjem anyjáéknál lakni mennyire jó ötlet? Külön bejáratú lakásrészünk lenne, de akkor is egy tető alatt lennénk.

Annyira jó ötlet hogy havi 100e Ft-ot jelent. Csak akkor menj bele ha vannak szabályok: Pld

Csak nektek van kulcsotok a lakrészhez.

Ha át akartok menni egymáshoz előtte egyeztettek időpontot.

Nincs beleszólás a másik életébe: mit csinál, hogy takarít, mit főz, stb.

Ha egyébként jól kijöttök akkor remek ötlet, a régi családmodellek voltam ilyenek, szuper volt mindenkinek, nagyon sok előnye van. Ha a férjeddel összetartotok és nem az anyuci szoknyájához bújik, illetve konfliktus esetén melléd áll és nem a szülei mellé akkor nosza...

"a régi családmodellek voltam ilyenek, szuper volt mindenkinek"

Az együtt élő nagycsaládokra gondolsz? Az szerintem erős túlzás, hogy szuper volt mindenkinek, de tény, hogy voltak előnyei.

a szüleim 40 éve 1 évig bírták anya szüleinél.

utána kaptak szolgálati lakást, szélsebesen húztak el oda, pedig a nagyszüleim jó fejek voltak, de na.

"a régi családmodellek voltam ilyenek, szuper volt mindenkinek"

na, erről a benne élők tudtak volna mesélni. főleg a fiatalasszonyok.

Annyira szuper volt, hogy született pár ezer anyós vicc.

Akkor is van bőven súrlódás, ha valakivel közös az udvar. Az a ház nem közös, hanem az övék.

Szomszédban él egy ilyen familia. Az öregek, a fiatalok és az unokák. Héti kétszer áthallatszik az ordítás. Mondjuk az se mindegy, hogy mindkét pasi alkoholista.

Attól függ milyen a kapcsolat, alkalmasak- e rà ők mint emberek, és ti? Valamint hogy ténylegesen belül is teljesen elvàlasztott lakrészetek lenne.

Van ahol működik az ilyen együttélés mert nem ugatnak bele egymàs életébe, nincs elvàràs a napi pofavizitre meg hasonlók, akkor működhet.

Többnyire nem sül el jól, több rossz példát olvasni, mint jót.

Nekem pont pozitív példám van, mi férjemmel laktunk anyukámék telkén, amíg a saját házunkat elő tudtuk teremteni. De én előtte már laktam ott egyedül x évig, és igenis megvívtam a világ leglazább szüleivel is a harcaimat, hogy ne szóljanak bele se a falszínbe, se a szőnyegbe, a bevásárlásomba meg végképp. Nekem elég nagy a szám, ráadásul akkor olyan 18-19 voltam, és volt energiám kiharcolni magamnak a határaim. Az akkor még csak barátom ebbe az igen kényelmes helyzetbe költözött oda évekkel később, hogy a szüleimmel már megvoltak a szabályok és mindig úgy kezelték, hogy a kislakás az enyém/miénk.

Hogy mennyire jó ötlet, az csak akkor fog kiderülni, ha belevágtok. Ti ismeritek a szüleit, de javaslom, hogy a szabályokat előre és pontosan fixáljátok.

A ti es az anyósék személyiségétől függ, hogy jó e vagy sem. Mi 3 évet laktunk az anyóséknál egy fedél alatt. Én mint vejük szerettem ott lakni mert jól kijöttem velük.

Azután felépült a lakásunk egy másik városban és elköltöztünk. Azóta még jobb az életünk. Sajnos több rosszat hallani a generációk együttéléséről mint jót.

Az együttlakás nagy előnye az volt, hogy tudtunk spórolni (nem voltak hajlandók egy fillért sem elfogadni). Hátránya az volt, hogy számomra kiderült az após alkoholizmusa.

Hasonlóan vagyunk, mint a 8-as. Anyukámék házában lakunk, de teljesen külön lakásban, külön bejárattal, úgy kell elképzelni, mint egy ikerházat. Minden külön van, rezsit külön fizetünk, magunkra főzünk, mosunk stb, tehát semmit nem használunk közösen. Ide született a lányunk is, és még a fiunk is ide fog nemsokára. Jófejek, lazák, hagynak élni, de akkor is túl közel vannak. Anyukám az a mindent jobban tud típus, nem bírja ki, hogy valamit ne jegyezzen meg, ha átjön, csak úgy "építő jelleggel"... igen, ezt más anyja is csinálhatja, ha látogatóban van, de nem mindegy, hogy minden nap, vagy heti 1x. Totál más a felfogásunk, az életritmusunk, mint az övék, és hiába van saját területünk, látja, hogy szerinte rosszul csinálunk dolgokat (=nem úgy, mint ahogy ő csinálná), és nem bírja nem szóvá tenni, nekünk meg ez az agyunkra megy. Szóval alapvetően azért elvagyunk, de vannak harcok néha, főleg azt nem bírja, hogy a gyereket máshogy kezelem, mint ő anno minket.

Ezek miatt úgy döntöttünk, inkább veszünk egy saját házat, mindenkinek jobb lesz, ha nem látunk rá egymásra ennyire. Tényleg nem gázok amúgy, a lakásban azt csinálunk, amit akarunk, nem akarnak mindenáron irányítani, külön családként kezelnek, csak anyám kis megjegyzései azért zavaróak, meg hogy a kertet se tudjuk úgy használni, ahogy szeretnénk, mert az az övé, ha valamit felújítanánk, azt is egyeztetni kell, alkalmazkodni kell ahhoz a tényhez, hogy ezekben anyám a főnök. És hát na... nincs semmi közünk a házhoz. Nem a mienk, tehát nincs semmink. És nem, soha nem lesz az enyém, max. a fele, mert van egy tesóm is.

Szóval jobb lesz külön, de azért hálásak vagyunk azért, hogy 7 évig itt élhettünk ingyen. Én azt mondanám, hogy ha van lehetőségetek külön menni, akkor tegyétek inkább azt.