Házasság után férjem anyjáéknál lakni mennyire jó ötlet? Külön bejáratú lakásrészünk lenne, de akkor is egy tető alatt lennénk.

7. Vagyok. Amúgy nekem pozitív példàm van ilyen együttélésre. De az én csalàdommal lakunk egy hàzban. Belül teljesen levàlasztott, külön bejàratú lakrészben élünk. Nincs közösen hasznàlt belső tér. A hàzban nem lehet àtjàrni egymàshoz. Nincsenek közelebb annàl mint egy panelban, tàrsashàzban a szomszédok.

Soha semmi gond nem volt, 7,5 éve élünk itt. Nem szólunk egymàs életébe semmilyen szinten. Baràtaink is voltak màr nàlunk szilveszterezni, anyósom is szokott jönni a férjem szülinapjàra. Mi is megyünk- jövünk amikor akarunk. Sajàt fürdő, sajàt hàztartàs, sajàt konyha, hűtő, kajàt mindenki magànak veszi, rezsi felesben. Annyit tudunk itt spórolni, hogy az én fizum nem albérletre megy hanem komplett megtakarítàs.

Na anyósom pl nem lenne alkalmas ilyen együttélésre. Aranyos nő de imàdja ha vannak körülötte és elvàrnà hogy minden nap àtmenjünk....kizàrt. Màr ezért sem laknànk vele. Plusz 2 szobàs lakàsban lakik, semmi magànszférànk nem lenne.

Én benősültem egy külön bejáratú, két generációs családi házba. Anyós borzasztóan önző (egyke gyerek), rosszindulatú, após nagyon rendes. Mindketten sokat segítettek, de a külön életünkhöz a harcot meg kellett vívni. Rezsit külön fizetjük.

Előnyök: bármi elfogy (pl csak egy doboz tejföl) bekopog és átmegy az ember. Beteg a gyerek(ek) nem kell emiatt szabit kivenni, otthon maradni, mert megoldott a szeretet teljes felügyelete. Munkába járás miatt, óriási segítség a gyerekek oviba, suliba vitele, hazahozása, tanulás, lecke elkészítése, ellenőrzése, stb. Meg kell becsülni a közös ebédeket, vacsorákat, minden közösen eltöltött időt, mert sokszor későn jövünk rá, hogy milyen jó volt együtt (sajnos nem élünk örökké).

Hátránya: csak az alkalmazkodó képességünk és türelmünk a határ. A titkok kiderülnek, lehull a lepel idővel mindenről.

És valóban, 100-150 éve és régebben nagycsaládok voltak mindenhol, több generáció élt együtt. Nem egy-két gyerekkel mint ma, hanem 6-8-10 gyerkőccel. Nagymamámék szülei a Felvidéken 16-an voltak testvérek, mind szeretetben, egészségben nőttek fel, tanult, megbecsült emberek lettek mind. Imádta a nagypapáját, aki nagyon sokat foglalkozott velük, amíg a szüleik dolgoztak.

Szóval....itt egyen-ketten azt írják, hogy attól függ milyen az anyós. Hát ez sem különb mint a házasság, ahol van két fél és vagy illenek egymáshoz, vagy felejtős. De olyan is van, hogy nem illenek egymáshoz, de vannak annyira intelligensek mindkét család, hogy tudnak alkalmazkodni és szájukat befogni. Sőt még olyan is van, hogy szuperul segítenek egymásnak ahol tudnak. Azért nem nagy hátrány egy fiatal családnak, ha van kire hagyni a gyereket ha beteg, van aki megtanulja vele a házi feladatot, nem probléma ha csak este tudnak hazajönni a fiatalok a melóból, sőt még el szeretnének menni bulizni, és esetleg még este várja őket valami meleg vacsora, amit a mama főzött. Persze mindehhez meg kell becsülni egymást, kell némi udvariasság, kedvesség, és viszonzás, ha szükséges a mama részéről. Ha ez O.K., akkor szuper, ott van a szomszédban, nem kell sehova rohangálni.

Sajnos azért azt is látjuk generációról generációra, hogy mindenki a saját kárán tanulja meg az életet, ezért vagyunk még mindig ott, ahol.....

Tök jó, hogy mindenki ezzel jön, hogy hasznos, hogy kéznél vannak a nagyszülők, ha már gyerek is van. A valóság az, hogy most már sajnos nem mehetnek 55 évesen nyugdíjba, úgyhogy tök jó, hogy vannak, de ugyanúgy eljárnak dolgozni, mint mi. Szóval, ha beteg a gyerek, és nem mehet oviba, ugyanúgy mi oldjuk meg, ugyanúgy nekünk kell érte menni időben stb. Nem az, hogy nem akarnak segíteni, csak hát nem tudnak így ők sem. Ez az előnye a dolognak szerintem már kikopott, még 20-30 éve igaz volt, most már a kitolt nyugdíjkorhatár miatt szó sincs erről.

A 10-es válaszoló vagyok egyébként, én 30, férjem 29 éves, van egy 3,5 éves lányunk, nemsokára születik a fiunk, szóval tapasztalatból mondom, hogy ez az előny manapság annyira nem játszik.