A barátom exfelesége, még mindig a családjának számít? Mikor száll le rólunk?

Kérdező, nem azért, de mégis mire számítottál?

Hogy majd le se szarja az exnejét, aki a gyerekének az édesanyja?

Nem baj, ha nem szeretnéd ezt a nyűgöt a nyakadba, de akkor a faxért kell összejönni egy gyerekes pasival?Úgy őszintén!

Egy normális embernek akkor is fontos a gyereke, ha elváltak. Sajnos sokan vannak olyanok is, akik egy phasz vagy 3,14na miatt még a gyerekeinek a fejére is szarnak nagy ívből, de az ilyeneket donornak hívom, nem szülőknek.

Én pl. pont ezért szoktam mondani, hogy 30 éves korom alatt nem fogok összejönni gyerekes pasassal, mert nekem nem hiányzik az exnej manipulálása és társai.

Mi van a bírósági végzésben? Hol lakik a gyerek? Szerintem az ott leírtakhoz kellene mindenkinek tartania magát, és nem lenne semmi gond.

Azt meg el kell fogadni, hogy ők már nem egy család, mindenki éli a maga életét, a gyerekre hivatkozva meg nem kellene megszívatni folyton a másikat. A pasidéknál pont mindenki azt szarja le, hogy mi van a gyerekkel: ha a gyereket az anyjánál helyezték el, az nem véletlen. A bíró sem hülye, ha az lenne jó a gyereknek, akkor másként rendelkezett volna, de olyan marhaságot egy bíró sem mondana, hogy hol itt van a gyerek, hol ott, tök random, és tök rendszertelenül.

Rendezzétek a láthatásokat!

Hány éves a gyerek? Ha nem csecsemő, simán ki lehet zárni az életetekből az exet. A gyereknek legyen telefonja, amin mindkét szülő bármikor eléri. Beszélniük a szülőknek nem is kell így egymással. Ha nincs közös felügyelet, márpedig 100ezres gyerektartásnál nincs, akkor úgyis anyuka dönt mindenben.

Láthatás elején/végén meg a gyereket felhívja az a fél, aki megy érte, hogy mikor megy, és kész.

Túl van nálatok bonyolítva ez az egész.

Kedves Kérdező!

Sok jó, vagy inkább bölcs véleményt olvastam ezidáig, de...igazából semmi újat nem tudnék mondani. Csak kb. azt, amit az előttem szóló (25-ös) válaszoló hölgy is már megírt. Úgy hogy azt látom, eléggé patt helyzetben vagy. De, azért néhány gondolatot had mondjak el:

1. A kialakult helyzeten, vagyis a Terád vonatkozó élethelyzeteden sajna nem igazán tudhatsz változtatni.

Valóban csak az élettársad tudhatna, ha akarna. De úgy tűnik, őt meg köti a "becsületes apa" viselkedésmintája, hiszen 100e pénz tényleg nem semmi, mindamellett, hogy talán többet van(?) gyermekével, mint az anyja. (Ez azért így eléggé fura)

2. Amin tudhatsz változtatni, az saját sorsod, saját élethelyzeted, amibe belecsöppentél akarva-akaratlanul... Nem tudni hogyan és miért... Ezt tényleg nem tudhatjuk, de talán még magad sem tudod igazán. Talán - elképzelhető - másra számítottál. De, hát látod... sokszor más az, amire az ember számít és más az, ami megvalósul. És akkor jön a csalódás. De, ha csalódnál is, ne feledd, az csak azért van, mert rosszul mérted fel a lehetőségeidet, a párod lehetőségeit, illetve kettőtök lehetőségeit. Például nem számoltál egy agilis, elszánt anyával, aki a háttérből diktál még ma is a párodnak, aki történetesen a gyermekük apja. Mert neki ez így kényelmes, ráadásul semmibe nem kerül... Ennyi.

Az ERŐ legyen veled! Mikor a jövőre nézve tervezgetni kezdesz...