Egy idő után ez ilyen?

Minden olyan, amilyenné teszed.

Mennyire veszed ki a részed a család életéből? Segítettél a gyerek körül, mikor kicsi volt? Leültèl vele leckézni? Szoktál vele beszélgetni? Van közös program?

A feleségeddel szoktál közösen hàzimunkàt végezni? Teszel valamit azért, hogy nőnek is érezze magát? Van közös program? Vannak közös hagyományok, szokások? Együtt az egész családdal mikor csináltatok olyat, amit élveztetek?

Sok férj szépen beleül a házasságba, mindent készen akar kapni, és àtharít mindent a felésegre. Nem pelenkáz, nem büfizet, nem főz, nem takarít hànyást, nem pucolja ki a wc-t, stb. Azt hiszi, hogy ha heti kétszer mosogat, és egyszer kiviszi focizni a gyereket, akkor minden rendben, mert csinált otthon "valamit".

Aztán pár év után néz ki a fejéből, hogy mindenki elvan nélküle, nincs rá szükség, csak menjen dolgozni, és keressen pénzt. Holott egész odàig ő ragaszkodott hozzá, hogy az ő fő feladata a csalàdfenntartás, ezzel kivette a részét, minden mással hagyják békén.

Mekkora a gyerek? Fiú, làny? Miért nem mentek úszni együtt? Vagy a feleségeddel? Vidd el motorozni! Ezeket nem feladni kell, hanem velük együtt élvezni.

Altalaban igy van,

en feleseg vagyok meg nincs gyerek

de azon kapon magam h nekem mindig mindent elkell fogadnom,

en mindent nyeljek le

a ferjem mindig mindenkinek ugrik ha elmondom a velemenyem h hülyenek nezik es kihasznaljak meg velem veszik össze.

En mindig megvedtem kialltam erte

akar a csaladommal szemben is,de ö sose tudott a kedvemert nemet mondani a csaladjanak.

Testvere total hülyere veszi,allandoan ugraltatja holott ö is megtudna oldani.Ez a hülye meg csinalja is.

Nekem kezd elegem lenni ebböl a helyzetböl h ugy erzem utolso vagyok es en nem szamitok.

Gondolkodom a valason,hiaba szeretem nem vagyok boldog

mert nem tesz azert h boldog legyek...

kijöttem külföldre utana mert itt akart elni,otthagytam a csaladom

a testverem barataim,nehezen indult az itt let nehezen birtam

a csaladom en evi 1-2 alkalommal latom1-1 hetre

itt vagyok vele es tamogatom,forditva mar nem igy müködik.

röviden ennyi!

1-es nek adok igazat.Leírta tényleg a frankot.Úgy irigylem azokat akiket nem csak cselednek tartanak otthon,akiknek a férje leül leckét írni a gyerekkel,aki betudja indítani a mosógépet pl.En pont ma láttam egy nagon szipmi irast,ahol megkérdezték a ferjtol hogy ő minden tartja,gondolja a feleseget?A férj pedig hogy ő egy anya.Na ez a legnagyobb baj,hogy nem csak anyák vagyunk hanem nők!!!Amiről a férjek elfeledkeznek az évek múlásával!!

2-es úgy sajnálom.Aterzem!!!

N

Nem szabad feladni az énidődet. Pont arra kell, hogy ezek által a munka után feltöltődj, (persze okosan, harmóniába hozva a többi feladatoddal időben) és utána egy boldog apa legyen otthon. S meg kell oldani azt is, hogy anya ugyan így ezt meg tudja oldani, vagy együtt csináljátok, s ha mindenki tesz magába is, akkor utána lehet értékesen együtt eltölteni az időt.

Fontos lenne, hogy kipuhatold, hogy a feleséged hová menne el szívesen, most lehet, hogy nem érdemli meg - úgy érzed, de mégis, kicsit most meg kéne próbálni a kedvére tenni ebben, hogy újra legyenek jó, közös élményeitek.

Ha elfelejtett nőnek lenni is, akkor fizesd be egy szépségszalonba, minden nő szereti, ha kényeztetik. Egy alkalom, új frizura, kozmetikai kezelés, egy szép manikűr, és jobban érzi magát a bőrében. Utána bókolj neki, döntsd le a lábáról, menjetek el ketten valahová, ahová ő szeretne, vagy ahová együtt..te pedig járj el úszni, mi a kifogás, hogy nem jársz? A gyerek már nagyobb, ahogy olvasom, te tehetsz csak saját magadért.

Ez nem szakirodalom, meg duma, mi ezt több gyerek mellett gyakoroljuk. Nagy, nagy rend csak akkor lesz itthon, ha vendégek jönnek, amúgy pedig arra figyelünk hogy kosz ne legyen, de heti többször sütünk együtt felnőttek-gyerekek, sportolni járunk együtt, tópartra, erdőbe, hegyre-völgyre, biciklizni, új dolgokat próbálunk ki gyerekekkel is: biliárd, bowling. Kinti sütések, vendégségbe menés és vendég hívás, kabarét nézünk, stb. stb. És ezekhez sok pénzre sincs ám szükség.

Ezt csak akarni kell, és csak el kell kezdeni. ha asszony nem kezdi el, kezdd el te!!

Ez tök jó! Rendes férj vagy nagyon. Nálad akkor pont nem ez a gond. Neked a leeresztés nem megy! Kezdd el, amiket javasoltam. Menjetek állatkertbe, állatkodjatok. Itt a nyár, mi tök sokat megyünk vizicsúszdázni. Ha ücsörgősek vagytok, akkor csak simán strandra, Balcsira, tópartra, egyetek együtt hekket, vannak szabadtéri színházak, sportesemények, amit meg lehet nézni.

De tényleg, csak menj el uszodába. Miért nem mész? Erre nem válaszoltál. Kezdd el! Nincs veled semmi baj, csak unatkozol és fásult vagy a sok melótól. Ez a világ legtermészetesebb dolga. Nem a feleségedet vagy a házasságodat kell kidobni, hanem meg kell tölteni az életedet más dolgokkal is, mint a munka, házimunka. ÖRÖMFORRÁSOKKAL: Ennyi.

"Én régen szerettem dolgokat, úszni, motorozni, sportolni, ezeket szépen mind feladtam, hogy csak a családnak legyen jobb, aztán magam is itt vagyok most már kiüresedve."

Itt rontottad el. Ha szerettél dolgokat, minek adtad fel? A feleséged kérte? Ezekből max a motorozás az amit (szerintem), és az amúgy jóérzésű, felelősségteljes emberek szerint hanyagolni kellene annak akinek társa, gyereke van, mert fokozottan veszélyes dolog.

De úszni, valami mást sportolni, egyéb hobbival, szabadidős tevékenységgel kapcsolatos dolgoknak simán élhetnél a mai napig is ha akarnál. Nem kell mártírt csinálni magadból. Ha csak úgy megfosztottad magad minden jótól amit szerettél akkor ne csodálkozz, hogy kiüresedtél és boldogtalanná váltál.

Nekünk ugyan nincs gyerekünk, nem is tervezünk, de mindkettőnkek voltak már egymás előtt is hobbijai, olyan dolgai amiket szeretett csinálni szabadidejében, és ezekről egyikünk sem mondott le. Soha nem is kértük volna egymást ilyesmire. Ez minden emberhez hozzá tartozik, a része, hogy ne csak a mókuskerékben éljen és megkeseredjen egy idő után.

A gyerek neveléséhez pedig kettő ember kell. Van egy anyja, meg egy apja. Ha rád nem hallgat, akkor valahol az úton elvesztetted az irányítást. A ti életetek, ebbe a részletbe nem megyek jobban bele, mert saját tapasztalatom szerencsére nincs, csak a környezetemben látom, hogy ki-hogyan bánik a gyerekével. Maradjunk annyiban, hogy sokszor meg se lep, hogy beszél a gyerek az anyjával apjával 7-8 évesen, mikor 4-5 éves korában is láttam miket hagytak nekik anno szó nélkül a szülők.