A szüleim elhidegülése miatt lehetséges, hogy szorongás és félelem alakul (t) ki bennem? Mit tegyek, hogy jobb legyen a helyzet a szüleim kapcsolatában?

A szüleim nem szeretik egymást. 22 év házasság után teljesen el vannak már hidegülve egymástól... Apukám megcsalta 6 éve anyukámat, akkoriban elég nehéz időket éltünk érzelmi szinten... anyukám mindig hozzám jött panaszkodni apukámról, apukám pedig anyukámról panaszkodott nekem. Mivel én anyához közelebb álltam/illetve állok is/, és mert apukám lépett félre, ezért én végig anyát védtem (persze tudom, hogy ő is hibázott 1-2 dologban). Apukám ezért leszúrta anyukámat, hogy anya apa ellen hangol engem...Holott már jómagam is el tudtam dönteni, hogy kit mennyire látok hibásnak az egészben, függetlenül attól, hogy ki mit mond nekem.

Apa arról is meg van győződve, hogy anya nem szereti őt. (Anya meg arról, hogy apa nem szereti őt...). Apa nagyon sokszor bántja anyát szavakkal, még azt is elmondta neki, hogy ő nem szerelemből vette el anyát anno, hanem mert volt egy adott élethelyzet és pont anya volt kéznél, szóval sokkal inkább volt időzítés, mintsem szerelem..

Van,a mikor nagyjából úgy tudunk működni, mint egy család, de együtt alig megyünk nyilvános helyre, szinte sosem. Mintha apukám szégyellne bennünket, vagy nem is tudom...Pedig az egész falu szereti anyukámat, tényleg kedves nő. Apukám azt mondta,anya kiölte belőle az évek alatt az érzelmeket és folyton csak a 20 évvel ezelőtti sebeit nyalogatja apám, mindig azokat hozza fel...mással példálózni nem is tud....

Csak nagyon szar ezt látni, mert pl. ma este is apa hazajött munkából, anyukám meg egész délelőtt miatta készítette a finom kaják tömkelegét és apukám meg tök hisztisen elkezdi, hogy: "megmondtam már, mire hazajövök, legyen normális kaja. Nincs kenyér. Ezt a zsemlét nem tudom megenni, olyan száraz. Ebből látszik, mennyire szeretsz engem, mikor hazajövök és mennyire vársz......" Anya meg mondta neki, hogy mi is azt ettük reggel és h ma hozta a boltból dehát apukám olyan arrogánsan válaszolt neki... Az is igaz, hogy apukám rengeteget dolgozik, és most is pl. hajnali 4kor már indulnia kell...De akkor is, nem értem, hogy még ha nagy is rajta a nyomás, miért kella másikat mindig hibáztatni? Anyunak is vannak hibái, de apukám szinte mindenért őt veszi elő...

Aya még menne nyaralni, utazni, kirándulni, de apukám inkább a barátaival megy el mindig kikapcsolódni...

Nagyon rossz így látni őket, esküszöm, hogy én már nem merek házasságra sem gondolni, mert félek, hogy majd egy nap én is így járok... Sajnos túl jó tapasztalataim nekem sem voltak eddig férfiakkal és én nagyon szeretnék tanulni anya hibáiból, jobban akarom csinálni a feleség szerepet, mint ő, viszont egy olyan hisztis embert sem szeretnék kifogni, mint az apám. Nem bírom anyát sírni látni, én is megbántva érzem magam, ha őt bántják... nem tudom, egyszerűen kezdem azt hinni, hogy pszichésen nagyon hat rám ez az egész, és olyan szorongásokat "raknak belém" ezzel, amit látok/átélek, hogy görcsössé válok én is, ha párkapcsolatról van szó...

Mit lehetne ez ellen tenni? :(

21/L