Lehetséges ennyi mentális problémát egyedül megszüntetni?

Nem akarok hosszú sorokat, és előzményeket írni, ezért csak a problémákat foglalom össze.

Alapvetően is zarkózotabb természetű vagyok, nem szeretek ismeretlen emberek társaságaban lenni, nem nagyon merek a szemükbe nézni sem, ha hozzám beszélnek, nagyobb társaságban feszengek, viszont ha egyszer valaki elnyeri a bizalmam, ahhoz nagyon ragaszkodom.

Az elmúlt pár év hatására, illetve a környeztem miatt és természetem miatt is talán, mostanra odajutottam, hogy valószínűleg mánias depresszióm van( van, hogy tele vagyok tervekkel, célokkal, van hogy semmihez nincs erőm), mindetől szorongok, előre rettegek olyan dolgoktól amik másnak eszében sem jutna, félek elindulni bárhova, rosszul leszek, megy a hasam, minden bajom, ha valahová mennem kell már hetekkel előre félek, mikor ott vagyok, akkor szintén szorongok nem tudom jól érezni magam, de tulajdonképpen itthon sem érzem jól magam, csak nagyobb a biztonsagérzetem(= nem stesszelek azon hogy idegenhelyen vagyok, és nem felek, hogy rosszul leszek ami kínos lenne)

Az elmúlt pár év eseményeinek hatására már kényszerbeteség is kialakult, de ez még nem olyan komoly, csak mindenhez ragaszkodok, van amit gyűjtőgetek és nem merek eldobni, illetve többször is ellenőrzök dolgokat, vagy meghatározott időpontokban meghatározott alkalommal csinálok, dolgokat amiket úgy érzek, hogy megfelelő, jó számok ( tudom, hogy elméletben nincs értelme, de nekem muszály, úgy jobban érzem magam )

Ugyanezen események miatt aludni sem igazán tudok, vagy ha mégis, akkor gyakran remálmaim vannak. Mondjuk egyébként is éjszakai bagoly vagyok, de most már ha akarok sem igazan tudok aludni, legalábbis jól nagyon ritkán.

Éjjelente kicsit paranoinás is vagyok, félek, hogy figylenek, de ennek tudom az okát. Még kisseb koromban valaki besurrant a kertünkbe és elsétált az ablakom előtt, illetve a lábnyomokból látszott, hogy egy másik ablakból figyelt, akkor is valahogy megéreztem, hogy figyelnek, nem kapcsoltam be a Tv-t hanem az ablakon néztem ki a sötét szobából, erre nem elsétál ott valaki. :D

(Akkor mondjuk nem nevettem rajta)

A vicces az egészben, hogy ebből a legtöbben semmit nem vesznek észre szerencsére, még az elején titkoltam, és kicsit olyan típus is vagyok, aki automatikusan képes átvenni a körülötte levők hangulatát. Olyankor tényleg jó kedvem van, majd ha egyedül maradok akkor megint melankólikusra váltok.

Kivétel, ha valamilyen idegenhelyre megyünk, ott feszengek és rosszul vagyok, de jól leplezem, még senki nem vette észre, vagy ha mégis sikerült elbohóckodnom.

Egyszer azt érzem, minden szuper és én is viszonylag jól vagyok, máskor pedig kilátástalannak látom a helyzetem.

Amikor pedig jól vagyok, akkor bűntudatom is van amiatt, hogy jól érzem magam.

Na...Szép kis listát állítottam össze.

Szóval... Lehet ezt a helyzetet valahogy normalizálni önerőből szerintetek? :)