Mihez kezdjek az önállótlan férjemmel?

(Félreéreés ne essen, már akkor is probléma volt, amikor még csak a párom volt, nem egy hatalmas gond, mert alapvetően nagyon jó lelkű ember.)

De: édesanyja otthon a család szolgája, minden gyermekének és a férjének is meleg étel kimerve(!) eléjük rakva, mosogatni csak anyuka, mindenki étkezés után feláll és otthagy mindent az asztalon maga után, még az ételmaradékot is. Ruha kikészítve reggel, kivasalva, ő mos és takarít egy személyben és látja el a ház körüli munkákat, pedig ő is dolgozik.

Férjemmel sok éve élünk együtt, idomult hozzam, hogy én nem vagyok ilyen szolgalelkű házicseléd. Nagyon jó lelkű, segít mindenben, de azért csak, mert megkérem, nem azért mert arra nevelték volna, hogy a házimunkát meg kell osztani a házban lakóknak.

A kérdésem valójában tehát annyi, hogyan ne bántsam meg a férjemet, amikor kiborulok, mert nem segít valamiben? Kizárólag azért nem segít mert eszébe sem jut, nem így lett nevelve. Anya csinált, csinal otthon a mai napig mindent. Én pedig, ha megbántom véletlenül a tudása meg nem léte miatt, borzasztóan sajnálom, mert erről a konfliktusról NEM Ő TEHET, hanem az anyja, és az anyja hibája miatt most ő szenved. Pedig nem érdemli meg mert egy csodálatos ember.

Plusz ki akartam írni magamból minden, fiú gyerekes anyának, hogy kérlek titeket, ne ny*tok ki a kisfiatok hátsóját, hanem neveljétek a házimunka egyenlő elvégzésére, mert különben ez majd a parkapcsolatukban fog konfliktusokhoz vezetni!