Mit gondoltok a férfi-női szerepekről? Számotokra mi az ideális?

#7: Köszönöm a választ! Az arctalan, élet nélküli lepontozóknál máris jobb vagy, akik még önálló véleményt sem képesek alkotni! :D

A háztartásban általában fel vannak osztva a dolgok és együtt viszik. Példa: A nő a konyhában ügyeskedik, a férfi a füvet nyírja és a ház körüli dolgokat csinálja. A másik eset (ami manapság jellemzőbb), hogy mindkét fél csinál mindent.

A családfő szöveg jól hangzik, de csak addig a pontig, amíg nem megy át a dolog abba, hogy a családfő igazából egy zsarnok. Ez a családfő csak a határozatlan nőknél működik. Egy önálló, felnőtt nő nem vár el családfőt, hanem egy társat akar, akivel együtt döntenek és együtt viszik a dolgokat. A baba miatti kieséshez az is hozzátartozik ilyen logikával, hogy a nő olyan munkát keres, aminél nem rúgják ki.

"#6 Én nem pontoztalak le, de szerintem azért inkább a férfi dolga, mert a nő a háztartást is viszi (főzés, takarítás, gyereknevelés nagyrészt ráhárul). "

Na ne mondd :)

Nincs férfi, női szerep. Ahogy az adott párnak megfelelő, úgy intézik a dolgaikat.

" Támogassa férje karrierjét, legyen biztos támasz. "

Fordítva miért is nem?

#14

Azért égett a köztudatba, hogy rossz a rendszer, mert annak van igazi szabadsága, akinek pénze van. Ha eltartanak, akkor nem ugrálhatsz, akkor nem lehet a tiéd az utolsó szó, és akkor kétszer is meggondolod, hogy ott tudod-e hagyni az életedet, ha úgy adódna, hiszen szinte semmid sincs azon kívül, amit a férjed ad.

Járj fel gyakrabban gyk-ra, és bőségesen fogsz ilyen kérdésekkel találkozni:

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__megcs..

Nekem nem tetszik az általad leírt családmodell.

Én tervezek magamnak diplomát szerezni,ahogy a párom (férfi) is. Abban elhelyezkedünk és karriert építünk mindketten. A kereset nagyjából meg fog egyezni. Ebben kölcsönös támogatásra van szükségi mindkettőnknek. Itt kb meg is bukott a modell. Nem szeretem bekategorizálni kinek mi a dolga. Azt tegye ami neki jól esik ha az nekem is jól esik. A párom nagyon szeretne megtanulni főzni és fog is. Én jobb szeretem a takarítósdit. Ő pórzsívózni utál én meg mosogatni. Feladatelosztás és problem solved. Ha pedig egyszer gyermekünk lesz akkor abból ugyanúgy ki akarja venni a részét,mint egy igazi apa.

Ezt elnézve kb teljesen egyenlőek leszünk szerepek nélkül. Ő "nem tart el" én meg nem leszek pár filléres "házi néni".

A vitáinkat is mindig megoldottuk kellő kommunikációval valamint vagyok elég önálló,hogy megvédjem magam és adott esetben a családom ő pedig emiatt büszke rám.

Nem véletlenül nem szeretem a tradicionális családmodellt.

Én mindig azt szerettem volna, ha a konzervatív és a liberális családfelfogásnak egy ötvözetében élhetnék, mert mindkét megközelítésnek megvan az előnye és hátránya. Azt is fontosnak tartom, hogy a szabályokat rugalmasan kezeljük, mert ami egy élethelyzetben jól működik az egy másikban feszültséget okoz.

Kérted, hogy részletesen fejtsük ki, de te olyan jól pontokba szedted, hogy a listád mentén fogok válaszolni.

Férfi: Elsődleges feladata, hogy megteremtse a biztonságot a családja számára. - Teljes mértékben így gondolom. Mégis mi más lenne az első? Karrieristák meg önkifejezési szindrómában szenvedőkre nincs szükségem, mert mellettük minden teher az én vállamat nyomná.

- Anyagi biztonság megteremtése, vállalja fel a családfenntartó szerepet. - Annyi legyen, hogy legalább egy alacsony, de nem nagyon ciki és szegény életszínvonalunk legyen akkor is, amikor én az anyai feladataimmal vagyok elfoglalva. Nem tudok egy fenékkel két lovat megülni, úgyhogy a kezdeti időszakban mindenképpen neki kell jobban odatennie magát pénzügyileg. Eltartatni viszont egyáltalán nem szeretném magam, ragaszkodom az önálló jövedelemhez, úgyhogy ez időszakos lenne.

- Megteremti a kulturális/ vallási hátteret. - Rendkívül fontosnak tartom. Egyrészt nálunk is apukám foglalkozott a spirituális nevelésünkkel, másrészt én reál beállítottságú vagyok, elég szkeptikus is (na jó, egy megveszekedett ateista) és szeretném ha a férjem képviselné a családunkban a humán vonalat. Tudom, hogy e téren vannak hiányosságaim, amiket neki kell pótolnia.

- A fent említett elveket tovább adja a gyerekének. - Elvárom. :) Az apukámmal való beszélgetések nélkül én se lennék az, aki vagyok.

- Magasabb/ugyanolyan iskolai végzettséggel rendelkezik mint a felesége. - Nem érdekel.

- Segít a házimunkában.(bár szerintem nem az elsődleges feladata, de járuljon hozzá a felesége munkájához) - Szükségem van rá, egyedül belehülyülnék.

- Jártas a politikában/gazdaságban. - Nagyon fontosnak tartom. Én is követem a politikát de nem én szeretnék a hangadó lenni, nekem ez teher. Én a természettudományos részt akarom elvállalni. :)

- Törődik a gyerekivel. - Nagyon fontos.

- Tiszteli a feleségét, felesége családját. - Nagyon fontos.

- Ha bármilyen sérelem éri a feleségét/gyerekét kiáll értük és képes védelmezni őket. - Elképzelhetetlenül fontos, talán ez a legfontosabb.

Nő: Legfőbb feladatai az otthon megteremtése, béke fenntartása. - Egyetértek, de az eszközöket én szeretném ehhez megválogatni.

- Ha megteheti dolgozzon, és segítse a férjét anyagilag, de ne ő tartsa el a teljes családot, férjestül. - Maximálisan egyetértek, a válsághelyzeteket kivéve. Meg én nem igazán a segítés szót használnám, ahogyan a férjem sem "segít" a házimunkában.

- Támogassa férje karrierjét, legyen biztos támasz. - Egyetértek.

- Legyen művelt, a művészeti életben legyen jártas. - Egyetértek azzal a kis különbséggel, hogy én inkább a tudományban vagyok jártas, az irodalomhoz egy kicsit konyítok, de a többi művészeti ágban sajnos vagy nem sajnos, (én ugyan nem érzem cikinek), de nem vagyok műveltebb az átlagnál. Értékelem és szívesen hallgatom, ha más mesél róla, de ennyi.

- Megfelelően nevelje a gyerekeket. (nyilván a "megfelelően" mindenkinél mást jelent) - Nagyon fontos.

- Teremtsen otthont, ügyeljen a tisztaságra, rendre. - Fontos.

- Tudjon főzni, ezáltal is ügyeljen gyerekei és férje egészségére. - Alig várom! Talán így kicsit magamra is jobban odafigyelnék. :P

- Tisztelje a férjét, férje családját. - Nekem fontos, jó érzés, hogy nem kell erőltetnem, mert tiszteletre méltóak. Mindig örülök, amikor a párom a szüleiről mesél, az anyukája kicsit példaképpé is vált számomra.

- Legyen szociálisan érzékeny, ő intézze a jótékonysággal kapcsolatos ügyeket( mélyszegénységben élők segítése, árva gyerekek/baba-mama otthonok segítése stb.) - Soha! :D Szerencsére megegyezik ebben a véleményünk, mi a családunkkal akarunk foglalkozni nem másokkal. Elég sarkos véleményem van erről az egész közösségi túlbuzgóságról, inkább nem is mondom el. Ha lesz fölösleges kapacitásom akkor azt állatokra vagy környezetvédelemre szeretném fordítani, de ez inkább csak ábránd, mert annyira még ezek a témakörök sem mozgatnak meg, hogy cselekedjek. A saját környezetemben törekszem a szenvedés enyhítésére, ez épp elég meló.

Ezek a tervek, ugyanis még nem vagyok házas.

# 15

Elég undorító, ha szerinted itt bármelyik válasz femináciskodásnak felel meg.

Szerintem pont az a jó, hogy nincs norma egy jól működő kapcsolathoz. A férjemmel 9 éve vagyunk együtt, kettőnk közül csak én foglalkozok politikával, gazdasági cikkekkel, hírekkel, mivel engem érdekel, őt nem. Ő viszont imádja a kertet, a bogarakat, és a lányunk gyakran játszik kint vele, mert baromi türelmesen elmesél neki újra és újra mindent a növényekről meg a bogarakról, a lányom meg ezt imádja. Én pl sikító frászt kapnék, ha nekem kéne vele bogarakat nézni. :) ő szeret jobban rendet tartani, és nem azért, mert elvárás, hanem mert ilyen, fontos neki, és szereti ő kézben tartani. Én keresek több pénzt, és ez majdnem mindig így is volt.

De ezeket leszámítva, nem irányítjuk egymást, ha kérdéses helyzet áll fent, megbeszéljük, hogy mi legyen, illetve ha valakinek nem releváns a téma, az nem szól bele. Nekem például mindegy volt, hogy milyen fűnyírót akar venni, neki pedig a hűtő volt lényegtelen, az árban egyeztünk meg mindkét beruházás esetén, hogy mi lesz a plafon.

Az a lényeg egyedül, hogy a pároddal egyformán lássátok a dolgokat. A többi ember véleménye nem fontos.