Mit gondoltok a férfi-női szerepekről? Számotokra mi az ideális?

Basszus... elsőre azt hittem valami perverz szerepjátékot akarsz írni.

De mocskos a fantáziám..

Az ideális az, ha a két él erről ugyanúgy gondolkodik. Ha találsz olyan párt, aki ebben a listában minden ponttal egyet ért, és működik a szex, akkor irány az anyakönyvvezető!

Mindegy, hogy más párok szerint ez hogy jó. Amíg mindketten elégedettek a szerepükkel, a házasságuk akkor is működni tud, ha mindenki más hülyének nézi őket.

"Mit gondoltok a férfi-női szerepekről?"

Nő vagyok. Az általad felsoroltak számomra tökéletesen feleslegesek, világéletemben azok voltak, a szerepjátszás amúgy is teljesen idegen tőlem. Az alapvető civilizációs együttélési és erkölcsi szabályokat (aminek ugye, az írott törvény, és az a szabály az alapja, hogy ne tegyél mással olyat, amit nem szeretnél, ha veled megtennének) mindenekfelett igyekszem betartani. Ettől többet azonban senki ne várjon tőlem.

Nagyon tradicionalis amit leirsz, azt kiveve, hogy a ferfi segitsen be a hazimunkaba. Az altalaban, mar a modern felfogas eredmenye.

En nem vagyok a tradicionalis szerepek hive, kiveve a szexualitást.

S egyetertek a harmassal, ha ket ember passzol egymashoz, teljesen mindegy a szerepek.

Nem szeretem ezt a nemek szerinti feladatmegosztást. Én nő vagyok, 30 éves, 8,5 éve vagyok a férjemmel, egy gyerekünk van egyelőre. Nálunk tök jól működik a teljes egyenlőség.

Mindketten dolgozunk, kb. egyformán keresünk, jelenleg én kicsit többet, de volt ez másképp is. A végzettségem nekem magasabb, én diplomás vagyok, a férjem nem. A házimunkát az csinálja meg, aki épp jobban ráér, illetve aszerint igyekszünk felosztani, hogy ki melyiket utálja kevésbé. Így pl. ő többet főz, mint én, viszont sosem takarít fürdőszobát. Tudok főzni egyébként, csak ő jobban szeret. A gyereket együtt neveljük (minden értelemben), a hátteret közösen alakítjuk, a döntéseket közösen hozzuk meg, nincs olyan, hogy mondjuk a férfi mondja ki a végszót, mert ő a férfi. Meghallgatjuk egymást, és olyan megoldást keresünk, ami mindkettőnknek megfelel. Amit +ként írtál a végére, az természetes szerintem.

Szóval nálunk nincsenek ilyen klasszikus nemek szerinti szerepek, viszont jól működünk így, mindketten elégedettek és boldogok vagyunk. Én nem tudnám azt a női szerepet hozni, amit leírtál, engem zavarna, hogy másodrendű vagyok.

Idejét múlt, felesleges szerepek.

A nő is törekedjen arra, hogy a lehető legtöbbet kihozza magából, hiszen ha főleg fizetetlen munkát végez otthon, akkor kiszolgáltatott még a legnagylelkűbb férfi mellett is. A nő ne azért dolgozgasson, hogy pár fillért hozzátegyen a családi kaszához, hanem azért, hogy ne omoljon össze anyagilag, ha a férje otthagyja vagy meghal, hanem legyen önálló.

A férfi pedig osztozzon a nővel a házimunkában. Ne "segítsen be" hanem osztozzon. Túl sok olyan idétlen hülyeséget látok facebookon 30-40 éves női ismerősöktől, amiben azon viccelődnek, hogy "jaj elmegyek otthonról pár napra, remélem még áll a ház és él a gyerek, mire visszaérek XD"

Igen is egy idő után fel kell nőni a férfinak is, és gondoskodni kell a környezetéről, nem pedig bölcsőtől a sírig azt várni, hogy valaki helyettük működteti a háztartás rendszerét.

A többi tulajdonság meg olyan, hogy mindkét nemnek birtokolnia kéne őket. Tisztelet, empátia, határozottság,talpraesettség, kedvesség - ezek emberi tulajdonságok, nem pedig férfi/női tulajdonságok.

Persze mindenkinek meglehet az elképzelése arról, hogy mit tud nyújtani egy kapcsolatban, és mit vár el, de hogy a személyes vágyakat örök érvényű, univerzális, kőbe vésett szerepeknek tüntesse fel, azzal már nem tudok egyet érteni.