Hogyan fogadjam el, hogy ő nem akar elvenni?

4 éve együtt vagyunk, közös gyerekünket várjuk. Pár éve még gyereket sem akart, most meg már várja.

Én nekem fontos a házasság, valamiért anélkül nem tudom elképzelni az életemet, nekem ez ilyen lelki dolog, elég lenne, ha elmennénk ketten, tanúkkal az anyakönyvvezetőhöz.

De ezt el sem tudom neki mondani, mert csak a saját igazát fújja, hogy nem kell esküvő, sok pénzbe kerül, meg milyen gáz, ciki az egész.

Tudja nagyon jól hogy én mennyire szeretném, és mégis elutasító.

Nem magával az intézménnyel van baja, illetve legalábbis ezt mondja, hanem hogy milyen ciki meg milyen sok pénz.

De egyszerűen meg sem hallgat engem :( Tegnap elkezdtem beszélni róla, aztán egy idő után ideges lett, hogy ne basztassam, meg mi az hogy én csak így ezzel előjövök vasárnap délután. Hát nagyon rosszul esett, úgyhogy kb két órát sírtam a szobában...

Ez megy évek óta... Tudom, hogy velem akarja leélni az életét, nem ezzel van gond. Egyszerűen fafejű.

Szüleim is azt mondták, ne erőltessem, ettől nem lesz más a kapcsolat, elhatároztam, hogy akkor elengedem a dolgot, az álmomat.

De magamban ezt hogy rendezzem le? Bennem mindig lesz egy űr. És valamiért akkor úgy érzem belül, hogy nekem nem ez az utolsó kapcsolatom, akármennyire is lesz közös gyerekünk. Nekem az egy lelki kapocs, ha összeházasodunk. Ha nem vesz el, úgy fogom érezni, hogy lesz majd valaki az életemben, aki elvesz.