Megbántad hogy megházasodtál?

Az szerelem mint olyan mulandó, nem állandósult állapot. A házasság elkötelezettség, anyagi és érzelmi kötelék aztán a gyermekek felnevelésére szövetség. Szerintem az ember előbb élje ki magát ,valósitsa meg amit akar pl. utazás ,külföldi munka és legyen lehetőleg anyagilag független.

Alapból tiszában kell lenni azzal én mit várok el és a partnerem is és mit tudunk egymásnak nyújtani mennyire vagyunk partnerek.De ez igy is ugyis lutri minden eset más.Valahogy az a tapasztalatom a sex amikor törvényesitve van ,na onnan leül az egész .És a másik ahogy múlik az idő

egyre esélytelenebb ez a társkeresés... A felhozatal már

egyre rosszabb.....

Mi a hazassagunk elott 8 boldog evet eltunk le egyutt. A 8. evben osszehazasodtunk, ra egy fel evre jelentkeztek a problemak, olyan dolgok amik elotte soha. Rossz barati tarsasag, kocsmazas... probaltam eleinte jo felesegkent engedni szabad teret, de nem tudom, sok valakitol hallottam mar, hogy regota tarto kapcsolatukat a hazassag tette tonkre. Nem tudom, nem is allitom, hogy igy lenne, de azert azt mondom h most lennek egy eskuvo elott jobban atgondolnam, hogy az a papir szamit e annyit.

Termeszetesen nem minden hazassag ilyen, sot nem is lebeszelni akarlak rola, hisz minden no alma, hogy boldog feleseg lehessen. Es ha eskuvo elott allsz, sok boldogsagot kivanok nektek.

A 40 felé közelitő hölgynek: Azért legalább egyszer ki kell próbálni ezt a házasságosdit, 100% partner úgysincs de valamiféle alkut kell kötni hiszen mi sem vagyunk tökéletesek és a másik nem szabad kihagyni a gyermek vállalást mert egyszer csak késő lesz ,a biológiai óra ketyeg főleg a nőknél.És az idő visszafordithatatlanul elmegy mellettünk - mire észrevesszük késő.

Meg a másik amikor kimondja valaki hogy 40 elmúlt és egyedülálló - értem az alatt hogy soha nem volt házas - az mindig egy kicsit gyanús ...és óhatatlanul felmerül a kérdés ugyan miért ???

Persze. Itt még jó magaviselet esetén sem harmadolják ezt az életfogytiglant. :-))

Viccet félretéve; igen, néha megbánja az ember. Előfordul, hogy pokolba kívánja a másikat, de aztán persze mindig győz a szerelem, amely még sok-sok év után is él köztünk.