Szerintetek lehet jó szülő (az en esetemben a volegenyem) abból, aki sosem kapott gyerekkorában szeretet és nincs előtte normális családi minta?

Jól írod.

Vagy nagyon jó szülő lesz belőle, mert nem akar olyan lenni, mint a szülei, vagy egy troger.

A leírásod alapján én az utóbbira szavaznék.

Édesapámból kiindulva nem. Nem rossz ember, de nulla érzelmi intelligenciája van és úgy gondolja azzal letudta a szülőséget, hogy pénzt hoz haza.

Anyám bármennyire is szerette ezerszer megbánta hogy hozzá ment feleségül. Ezt nem lehet belőle kinevelni. Gondold át jól.

26/N

Mindkettőt megtapasztaltam.

Az exem olyan volt mint a párod, sosem tudta kimutatni a szeretetét, a szüleitől sokszor verést kapott, de kimutatni érzelmeket soha. Én iszonyúan szenvedtem ettől hiába beszéltem róla, szenvedely se volt, semmi érzelmi intelligencia.

A mostani páromnak se jutott jobb gyerekkor, anyja alkoholista volt, törődést nem kapott. Mégis, tudta hogy ez nem jó, és ő nagyon bújós, ragaszkodó, magas érzelmi intelligenciával rendelkező ember lett aki minden nap kimutatja és érezteti hogy szeret, és ez nagyon pozitiv hatással van rám és a gyerekeimre is.

De mi már igy jöttünk össze, nem kellett elmondani, megbeszélni, várni hogy történjen vmi.... szóval sajnos esélyesebb hogy a vőlegényed sem fog tudni változni. Amúgy az apám is ilyen érzelemmentes ) a szülei is azok voltak), iszonyúan szenvedtem tőle.

Mondjuk érdemes lenne terápiára küldeni ezzel.

Te nem tudod kárpótolni a gyerekkoráért, sem nevelni, nem is ez a dolgod.

Én megbántam, hogy egy hasonló kaliberű férfinek szültem. Míg a gyerekek kicsik voltak, minden az én feladatom lett.

Amikor a nagyobbik négy éves volt, elverte. Nem is emlékszem mi miatt volt, valami banális hülyeség.

A kicsi hat hetes volt, nekem pedig küretre kellett mennem. A kicsit vihettem.

Próbáltam vele megbeszélni, próbáltam rá hatni, hogy biztos nem akarja, hogy féljen tőle a gyerek, úgy, ahogy ő félt az apjától. Nem hatott.

Az igen, hogy megfenyegettem, hogy még egy ilyen, és takarodhat, de örüljön, ha nem a rendőrséggel vitetem.

Két évig húztuk, elváltunk.

Lehet. Tapasztalatból írom. A páromnak nem voltak kifejezetten "rossz" szülei, nem verték meg ilyenek, de nem is foglalkoztak vele. Nem ünnepelték a szülinapjait, névnapjait, semmit szinte. Nem nevelték, csak nőtt magától. A fiunk 1.5 éves, és az elején igaz, hogy nagyon nehéz volt neki, de mostanra szuper apa, sokkal jobb mint amire számítottam. Türelmes, kedves, segítőkész, mindent megcsinál, tényleg látszik, hogy imádja a fiunk. A nem képes leválni dolog meg... igen. Sajnos nálunk is ugyan ez van, hogy hiába nem törődött vele az anyja, ő mégis szinte mindig az ő pártját fogja, ha bármi konfliktus van....

22N

Az exem nem volt képes fejlődni. Ott jöttem rá, hogy menthetetlen, amikor cicát fogadtunk örökbe, ő is akarta, és tüzelni kezdett. Éjszaka nyávogott, háromszor is felkeltette, mire üvöltve megkergette és bele akart rúgni. Mikor falhoz löktem, hogy mégis mit képzel, akkor tajtékzott, hogy neki az alvás jár. Egy baba ráadásul nem egy hétig sír fel az éjszaka közepén összesen, hanem akár évekig, szóval tudtam, hogyha egy szerencsétlen tüzelő macska így kihozza a sodrából, akkor egy gyerek teljesen értelmetlen. Úgy tudom azóta is egyedül van, mert kb senki nem bírja tartósan elviselni, annyira rideg és tartozkodó.

A mostani párom szülei nem voltak rossz emberek, csak kollégiumban élt, így az érzelmeit kb nem képes normálisan kifejezni. De ha ezeket mondom neki, akkor igyekszik, van egy kis keresztlánya, vele is aranyos. Kicsit szerencsétlenül szokta kezelni, pl odabújik hozzá a kislány, és nem meri felemelni, csak megöleli, mert fél, hogy fájni fog neki, meg ha a kislány kérdez tőle, akkor nagyon tárgyilagosan válaszol, nem gyerek szinten. Ő a maga módján próbálkozik, szerintem nem lesz rossz apa. A kapcsolatunk alatt is sokat fejlődött.

A te párod a leírás alapján nem igazán mutat fejlődést, még egy kicsit se, ezért aggasztó ez. Amúgy önmagában a hiányos szülői modell még nem lenne garancia arra, hogy nem is lehet jó szülő.

Nem biztosan.

Persze, van aki épp ezért homlokegyenest ellene megy az otthoni mintának, de még mindig túl sokan vannak azok, akik idővel bizony hozzák az otthoni mintát.

Pl. verni kezdik a gyereket, mert nem láttak más megoldást anno, vagy isznak, agresszívek, stb.

Én nő vagyok, de nincs az az isten, hogy szüljek, mert egyszerűen annyira szar mintát mutatott mostohaanyám, és belém rögzültek az ő baromságai, amiket - hiába az évek óta tartó pszichológus - nem tudok levetkőzni, és 95%,hogy a gyerekemmel is hasonlóan bánnék.

Ez van, hiába szeretnék gyereket, nem szándékozom tönkretenni őt. Lehet, hogy pont az 5%-ba esik majd a gondoskodásom a gyerekem felé, de túl bagy az eséle, hogy a 95-be, akkor pedig én is tönkrevágok még egy életet.