Normális ez a viselkedés a sógornőm es a férjem között aki a testvére?

Ti határozzátok meg, hogy mennyi időt töltetek velük. Ha problémát okoz, akkor ott a lehetőség, hogy kevesebbet találkozzatok velük. Ha ez nem megoldható, akkor meg hagyd figyelmen kívül, aztán kész. Lehet, hogy féltékeny és provokálni akar. És akkor mi van? Csak egy gyerek, legyél már annyira nagyvonalú, hogy nem tekinted ellenfélnek. A harchoz két ember kell, ha te nem harcolsz, hiába produkálja magát.

Tényleg nem értem, miért kell ilyesmiből problémát csinálni.

Én alapvetően nem szeretem ezt a "házasok vagyunk tehát a házastársnak mostantól én vagyok az első és egyetlen" mentalitást.

De miért baj vagy furcsa az ha a testvére ugyanannyira fontos neki mint te? Nyilván nem ugyanolyan a két féle kapcsokat jellege de miért lenne egy testvéri kapcsolat kevésbé fontos mint egy házastársi? Mennyiben nem lehet egyenlő?

Egyébként ne foglalkozz az ilyesmivel szerintem. Magadnak fogsz vele ártani.

Nem, kérdező, neked van furcsa gondolkodásod.

A házastársi kapcoslatnak kell lennie a legerősebbnek, persze. De >nem< az egyetlennek. Tökéletesen belefér, hogy a párodnak és neked is legyenek más fontos emberek az életükben, legyen szó családról vagy barátokról. Ettől még nem gyengébb a ti házastrási kapcoslatotok. Az a lány a párod testvére, még jó, hogy fontos neki, de ettől még nem fontosabb, mint te. Teljesen értelmetlen és indokolatlan, amit csinálsz, még akkor is, ha a lány amúgy rád féltékenykedik és direkt csinálja. Ellenséget keresel ott, ahol nincs ellenség, harcolsz ott, ahol semmi szükség rá. Gyerekes, kisajátító viselkedés.

Kérdező, én már válaszoltam, de megint fogok.

Egy fiú-lány testvérkapcsolat olyan kötelék, mint apa és lánya között. Egy húg félnéz az idősebb fiú testvérére, olyan szeretettel van felé, ami teljesen más, mint minden, ezt nem lehet elmondani, csak érezni.

Nekem van egy bátyám, aki már nagyon messze él tőlem, de ő a mindenem. Nekem ő volt mindig az apakép. Felnézek rá a mai napig, és bár az ölébe nem ülök, ha itthon van, de meg nem tudom számolni hányszor öleljük és pusziljuk meg egymást.

Én neki a kicsi húga vagyok, akit védeni akár még a mai napig is, és ő nekem továbbra is a mintakép, mint férfi, apa. Családja van, két gyermeke, de a sógornőmnek eszébe sem jutna rám féltékenynek lenni. Ez nem több köztünk, mint egy nagyon erős és elválaszthatatlan kötelék, és nem, ezt egy feleség sem tudja rombadönteni.

15 év van köztünk, nem mondhatom, hogy kevés. De ha kevesebb lenne is így éreznénk.

Kicsit gondolkozz el azon, hogy mire is vagy féltékeny. Nem csak te vagy a férjednek. Ő miattad nem dobhatja el a húgát, a szüleit vagy más csaladtagját csak azért, mert megnősült.

Én nem mondom, hogy a ez a testvérkapcsolat mindenkinél így van. De továbbra is tartom azt, hogy beteg dolog ebbe mást látni, mint ami valójában.

Ahogy azt is tartom, hogy vannak aljas hugik is, vagy olyanok, akik menthetetlenül féltékenyek. Adj a huginak egy kis időt, amíg felnő, és ő is felfogja, hogy osztoznia kell valakin.

De ezért ne dobd el a házasságod.

Inkább gondolkozz el azon, hogy talán a huginak is annyit jelent a testvére, mint amit írtam.

#17:

>énis eljátszhatom ugyanezt mas ferfiakkal előtte

Nem "más férfiakkal", hanem az ÖCSÉDDEL. Te tényleg nem érted a különbséget?

>neketek hogy esne egy hasonlo szitu..?

Nem esne sehogy.

Igen, ez a másik.

Ő a hugával ilyen, te meg más férfival lennél ilyen.

Ne keverjük össze a kettőt.