A feleségem meghízott és szinte spirituálisan fogja fel az anyaságot, és kezdi már az elviselhetetlen kategóriát súrolni nálam. Mit tegyek?

hát, bakker, apa lettél.

a soraidból egyetlen szó sem árulkodik arról, hogy téged boldoggá tenne, hogy van egy kisbabátok, hogy boldoggá tenne, hogy apa vagy...

1. a szülőség minden párkapcsolatban ún. normatív krízist okoz.

ez egy természetes, a jelenlegi megváltozott családformátokból fakadó krízis, párból szülők lettetek, már nemcsak ffi-nő, hanem apa-anya.

baj akkor van, ha te a saját szülőszerepedet nem tudod ugyanolyan intenzitással megélni, mint a párod.

2. ne a farkaddal gondolkozz, és ne a szexen járjon ilyenkor is az agyad, mert rohadtul egocentrikus vagy.

a párod neveli a kisbabát, vezeti a háztartást, teljesen természetes, hogy mások a prioritások.

segítesz neki a házimunkában, főzöl, mosol, mosogatsz, takarítasz, hogy neki kicsit könnyebb legyen??

3. semmi baj nincs azzal, hogy szabadon szoptat, tök jó, hogy meg tudja élni az anyaságát, mindenkinek ilyen felszabadultan kéne.

az is okés, hogy most jól érzi magát a bőrébe, és nem görcsöl a fogyókúrán, még javában szoptat, tehát drasztikus fogyásra nincs is szüksége.

jól érzi magát a bőrében, ez szuper.

és mint minden büszke mama, fotóztat, posztol, tökre oké.

itt a baj nem a pároddal van, hanem inkább veled.

Először is, jó ilyet is olvasni, hogy egy férj megpróbálja helyrehozni a házasságát.

Sajnos sok nő elfelejti, hogy FELESÉG és anya, sőt (ez most sokaknak nem fog tetszeni), de elsősorban feleség. A gyereknek is az a jó, hogy ha a szülők egymás kapcsolatát ápolják, egymást szeretik és nem a gyerekre zúdul minden, általában majomszeretet formájában.

Mindenképpen le kell ülni beszélgetni a feleségeddel és bevonnék erre mást is (tesó, anyuka, egyéb női rokon vagy barát, akivel jó a kapcsolat), mert hátha így kicsit észhez tér.

Szegény te. Sajnálom. Ennek nem volt semmi jele, hogy ennyire meg fog hülyülni? Persze, mivel nem voltatok még hasonló helyzetben, nem tudhattad, hogy elborult vérmami lesz belőle.

Szerintem ha próbáltál már vele beszélni és nem hallgatott meg, akkor be kéne vonni valakit akihez a feleséged közel áll. Anyukát, barátnőt, vagy valakit aki fontos számára, és őt beavatni, megkérni, hogy segítsen. Vagy keressetek fel együtt egy orvost.

Minden esetre a gyerek közös, tehát neked is törődni kellene vele. Nekem úgy tűnik nem igazán vagy boldog a ténytől, hogy apa lettél. Terveztétek? Becsúszott baba? Te is akartad?

A szoptatásos sztori meg tényleg elég beteg. Ha nem akarja lefejni, akkor legalább vigyen magával egy takarót, és takarja be magát, meg a babát, de előbb látogasson el egy mosdóba és ott vegye elő a mellét.Erre tényleg senki nem kíváncsi. Alap, hogy nem mutogatja intim testrészeit az ember az utcán. Még akkor sem, ha a gyerekét eteti.

B...meg, ha ezt egy velem szemben utazó roma hölgy tudja diszkréten intézni (pokróccal letakarja magát meg a babát), akkor bárki megtehetné. Intelligencia és kultúra kérdése. Az elvakult dolgok semmilyen formában nem jók. Próbálj meg nem a farkaddal gondolkodni, és ki kellene ebből zökkenteni. Még akár az is segíthet, ha visszaküldenéd dolgozni.

Normálisak vagytok?! 8 hónapos, anyatejes babát adjon bölcsibe, és húzzon dolgozni?

Miért is?

Mert apucinak nem tetszik, hogy nem 50 kiló szülés után, és lecsúszott a második helyre? Sőt, szoptatni is merészel, ahelyett, hogy apu lóghatna a duzzadt emlőkön.

Ráadásul úgy, hogy 0-24-ben a babával van, és történt vele semmi érdekes, amiről vicces anekdotát mesélhetne az unatkozó urának.

Kicsit egyoldalú ez a történet. De azért látszik a lényeg a sorok között.