Miért értékelődött le a házasság és miért van ilyen hideg logikai megközelítése manapság?

Liberalizmus korát éljük egy jó ideje (Vízöntő-korszak, ha úgy tetszik.).

Indult ez a korszak a nagymértékű technikai fejlődéssel, az egyenrangúságra való törekvéssel, a függetlenségért való harcokkal, a szabad vélemények nyilvánításával és miegyebekkel. A "más" emberek kinyilvánítják "másságukat" - kérdés, ki a más? Mindenkinek más. Az azonos nemhez vonzódó emberek nyíltabban beszélnek magukról, több elfogadást kapnak talán a közvéleménytől. Az a korszak, amikor azt csinálod, ami Neked jó - szinte minden szabályt "áthágva".

Én teljes mértékben házasságpárti vagyok. Valóban csak egy papír az a bizonyos anyakönyvi kivonat. Még nem vagyok feleség (majd 2018-ban), így nem tudom, milyen érzés lesz feleségként.

Nem hinném, hogy jobban szeretem majd a vőlegényemet házasságkötés után, mint most. Nem pályázom a pénzére, tulajdonára. Mégis: könnybe lábadt a szemem, amikor az anyakönyvvezető megkérdezett bennünket, lesz-e valamelyikünknél név változás. Azt mondtam, hogy igen, az én nevem változik, és felveszem a vőlegényem nevét. Ekkor büszke, euforikus állapotba kerültem. Ez plusz, segítő rezgést kap a kapcsolat, én ebben hiszek. S mindezek mellett teljes mértékben elfogadom mások álláspontját, véleményét. Mindenki élje úgy a saját életét, ahogy neki jó - figyelembe véve a körülötte élők igényeit is, nem csorbítva azokat.

Ettől függetlenül megromolhat a kapcsolat, ha nem dolgozunk rajta, ugyanolyan szokásaink lesznek, mint eddig. Lehet, hogy még rosszabb szokásokat veszünk fel.

Én teljes mértékben meg tudlak érteni kedves kérdező, én sem vagyok vallásos. De! Itt jön a csavar, nekem a házasság azt jelenti, hogy "szent" (mondtam, hogy nem vagyok vallásos? :D) kötelék köttetett két fél között, ehhez nem kell feltétlenül nagy buli sem, ehhez bőven elég egy hangulatos kis szertartás. :)

[sentimental guy] :)

11: Én így nem "mertem" ilyen mélyen belemenni, mert akkor leb**iznak :) Jó, hogy helyettem fogalmaztad meg x)

Nagyon sok boldogságot nektek! :)

BEZZEGRÉGEN

Régen volt hozomány pl. Szülők választottak párt a gyereküknek.

Azért, mert régen, amikor "értékesebb" volt, akkor sem önszántukból csinálták sokan vagy mert értékesebbnek tartották, hanem "mert ez a társadalom rendje" és ha nem tették meg, kinézte őket a társadalom. Az ilyennek sosem jelentett semmit a házasság, semmi magasztosat. Nyilván ezekből lett az, aki ha már nem muszáj, nem házasodik. Ő tényleg csak egy jogi hercehurcát, giccset lát a házasságban. Ő nyilván nem érti meg azt, aki házasodni akar, mert benne nincs meg az az érzés, hogy a kapcsolat ettől bármilyen szinten jobb, szebb lenne.

Én a magam részéről házasságpárti vagyok. Nem ítélem el azokat, akik nem akarnak házasodni. Max. akkor, ha összekerül egy nyíltan házasságpárti és egy titkoltan házasságellenes ember egy kapcsolatban, és minden házasságellenes lehülyézi a házasságpártit, amiért nem hajlandó vadházasságban élni a másikkal élete végéig, amikor kiderül, hogy a másik 10 év után sem hajlandó házasodni, mert "hű, de szeretheted akkor a párod". Akkor ez fordítva miért nem működik ugyanígy? Ha ennyire nem jelent semmit a papír, miért olyan nehéz aláírni? Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a házasságellenesnek kellene engednie, hanem hogy ilyen esetben jobb, ha különmennek. De mindenesetre nem a házasságpártira mondani, hogy hisztis meg buta meg nem szereti a másikat eléggé.

(persze itt hozzátenném, nem mindegy, hogy az előző kérdésben író 22 éves írás alapján "roppant érett" kisasszony hisztizik-e a gyűrűért 4 év után, vagy egy 30as nő gondolkodik el azon, hogy leüljön-e 5-6-7-8 év után a párjával megbeszélni, merre megy a kapcsolatuk, ha már az ismerkedés elején elmondta, ő házasodni szeretne majd)

Manapság ez a divat.

Ráhúzni a házasságra, hogy az csak egy papír, hogy semmit nem jelent. Na ez egy oltári nagy kamu.

Az emberek, akik nem akarják aláírni nagyon is jól tudják, hogy ez nem jelentéktelen dolog. Jogi vonzata van. Onnantól nem a pasid/csajod lesz a másik, hanem a férjed/feleséged. Normális esetben az ember kétszer is meggondolja, hogy kivel akar ilyen módon összetartozni, ugyanis, ha szakítás a vége, nem egy egyszerű összepakolok, veszem a kabátom és megyek/vagy elküldöm a másikat, hogy húzzon el (attól függ kinek a tulajdona az otthon amiben éltek).

Ilyenkor válás van, a bíróság előtt kell vállalni a felelősséget amiért rosszul választottál párt magadnak. Épeszű ember nem házasodik össze akárkivel, csak akivel legalább megvan az az érzés, hogy igen, vele akarok élni a halálom napjáig, őt szeretem majd amíg meg nem halok.

Garancia soha, semmire nincs! Se együtt élésre, se házasságra, se gyerekvállalásra, hogy majd halálig tart. Együtt élő "papír nélkül is szeretjük egymást" párok is sorra szakíthatnak, akár gyerekkel is, csak erről nincs semmilyen nyilvántartás, adat, statisztika, mert párok összeköltöznek, aztán szét, majd másokkal megint össze, és megint szét. Követhetetlen.

A házasság, és a többi kapcsolati forma is csak annyi, amennyit beletesznek. A lényeg, hogy mindkét fél boldog legyen abban a kapcsolatban, ha házasság, ha élettársi kapcsolat.

Senki nem a házasságtól fogja jobban szeretni a párját, de aki vágyik rá, hogy férj-feleség legyen, annak igenis jó érzés, és ad egyfajta pluszt, hogy nem egy sima barátom-barátnőm kapcsolatban van.

Voltam olyanban is, tiniként, meg fiatal felnőttként, de egy idő után már más jellegű kapcsolatra vágytam, vágytunk mindketten, a férjem is, és én is. A házasságnak súlya van, következményei, bárhogy alakul is.

Számunkra például értéke van.:) (A vallásnak egyébként ehhez semmi köze, nem volt templomi esküvőnk mivel egyikünk sem vallásos. Képmutatóak nem vagyunk) Semmi szükség arra, hogy ezt a házasságellenesek kifacsarják, nem ettől szeretjük egymást jobban, csak érzelmi értéke van. Egyszerűen csak jó érzés.

Számunkra a házasság a kapcsolat legmagasabb szintje. Az ami 2 emberről szól, akik tisztelik, szeretik egymást, és együtt akarják leélni az életüket. Ezt úgysem értik meg azok, akiknek nem fontos, hogy férj és feleség legyenek életük szerelmével, vagy valamilyen oknál fogva félnek vállalni a törvényes kapcsolatot, szóval felesleges is magyarázni.

Ez az én, és a férjem saját, egyéni véleménye a házasságról. Ettől függetlenül mindenki úgy él ahogy akar. Nekem pl édes mindegy, hogy kinek van férje/pasija, felesége/barátnője a környezetemben, magánügy. Csak húzni a másik idejét, hülyíteni, áltatni, hogy "majd elveszlek", "majd, ha eljött az ideje" "drága az esküvő, nincs rá pénz" stb kamu, elterelő szövegek, vagy évekig lapítani, és nem beszélni a témáról....ez is bevett, de nagyon aljas húzás a férfiak részéről.

Ez nem gerinces dolog. Legyen tisztázva a kapcsolat elején, hogy mit várhatnak egymástól, a kapcsolattól, és akkor nincs hiszti. Annak, hogy az egyik feladja a vágyait, az elveit a másikért, értelmetlen. Úgyis tüske marad... Az ilyenek egyszerűen nem illenek össze.