Szerintetek az ilyesfajta "érdekházasság" is beleszámít a tipikus érdekházzasságba, egyszinten elítélendő? (több lent)

Tegnap néztem a Színes fátyol c. filmet (aki még nem látta és szereti a nem tipikus romantikus, egy kissé tragikus, gyönyörű látványvilágú filmeket, ajánlom!) és ennek hatására jutottam el egy gondolatszálon a kövi kérdésre (már nem kapcsolódik szorosan a filmhez, csak ajánlás miatt említettem meg a címet)

Az "én" sztorim:

Van egy nő, aki tudja hogy az adott férfi nagyon szereti, viszont ő maga nem. Mégis hozzámegy, mert neki személy szerint nem az a fő célja az életben, hogy megtalálja a nagy Ő-t, talán nem is hisz benne, nehéznek találja, stb... A férfi, aki meg oda van érte, végülis szimpatikus, jó ember, csak épp szerelmet nem ébreszt benne.

Tehát a nő hozzámegy, hogy legalább legyen egy férje, biztonságos háttere (a férfi nem milliomos, csak egy egyszerű középosztálybeli, tehát érzelmi háttérre gondolok) és hogy boldoggá tegye a férfit.

Legyen két opció:

a) a férfi azt hiszi, a nő is szereti

b) a férfi tudja, hogy a nő nem szereti

Melyik esetben lenne ez nagyobb "gonoszság" a nő részéről, illetve egyáltlán, mit gondoltok erről az esetről? Jellemezhetitek mind a nőt, mind a férfit egyaránt, a helyzetet, stb.

Pl. az "a" esetben nyilván boldog a férfi, mert azt hiszi, a nő szereti, minden ok, tökéletes élet, stb. Mi viszont tudjuk, hogy a szerelem nem kölcsönös. Ez a férfi szerintetek mégis boldog lehet így, vagy a nő részéről ez egy nagyon nagy kicseszés, mert ha nem ment volna hozzá, talán talált volna egy olyan nőt a pasi, aki viszont szereti?

Lehet tudatlannak tűnök, így is van, mivel életkoromból adódóan még nem volt párkapcsolatom, ez csak úgy eszembe jutott, szóval aki tapasztaltabb stb., nyugodtan fejtsen ki mindent, ami eszébe jut! :)

Köszönöm szépen előre is a válaszokat!